A Mass Effect trilógia sikere megkérdőjelezhetetlen. Bár az utolsó részt rengeteg kritika érte, főleg a befejezést(eket) illetően és főleg a játékosok részéről, de ettől még nyugodtan kijelenthető, hogy ez a sci-fi széria bizony belefér a mesteri és zseniális jelzők táborába. Jómagam szintén imádom és a kedvenceim közé tartozik, és ha már hamarosan érkezik az új rész, gondoltam kifejtem, hogy miért is a 2. rész a kedvencem.

Egy mindenkiért, mindenki Shepardért 

Shepardot félistenként tisztelik, hiszen legyőzte Sarent, megmentette a tanácsot, ráadásul barátnője is van. Kell ennél több? Ám ahogy a záró képsorokban elhangzott, a Pusztító akit legyalultunk csak egy előőrs volt, és az igazi gonosz még nem mutatta meg az arcát. Milyen igaz volt. A játék kezdő képsoraiban láthatjuk, ahogy a Begyűjtők névre keresztelt lények eltiporják a szeretett Normandyt, majd vele együtt Shepard parancsnokot...az emberiség elveszett...vége mindennek...stáblista. Kérem az összegyűlteket, hogy álljanak fel, és emlékezz...na, de szó sincs ilyesmiről. Ha az utolsó küldetésről lenne szó, még csak-csak megbékélne vele az ember, és türelmetlenül várná a harmadik részt, de még csak nem olyan rég raktuk be a DVD-t a lejátszóba. Törölgessük hát le a könnycseppeket a klaviatúráról, ugyan is mindenféle orvosi robotok kezdenek el ügyködni Shepard parancsnok holttestén. A Cerberus nevezetű vállalat, akik nem éppen a „tipikus jófiúk” státusszal rendelkeznek, feltámasztják parancsnokunkat, mégpedig egy Battlestar Galactica féle robot emberkévé, akinek vannak érzelmei, gondolatai, vágyai sőt, mindenre emlékszik, ami vele történt. Emlékszik Saren megható szavakkal egybekötött öngyilkosságára, a Pusztító elpusztulására (figyeled a szójátékot, hehe…lol) valamint az Ashleyvel eltöltött romantikus éjszakára...vagy az Liarával volt? Döntse el mindenki maga. 

A kezdő 11 pedig... 

Alig, hogy magunkhoz térünk az összerakás utáni kómából, már is bizonyíthatjuk, hogy nem rozsdásodtunk be, ami tekintve, hogy félig ember, félig fémterminatorok vagyunk, még viccesen is hat. Egy Yvonne...azaz egy Miranda nevezetű hölgyike hangjára ébredünk aki, illetve ami nem a gyengédség mintaképeivel bíztat minket arra, hogy pattanjunk, és csináljuk amit mond, mivel megtámadták a labort és blablabla. A szokásos reggeli edzés Shepard számára még akkor is, ha az utolsó emléke az éppen felrobbanó Normandy. 
Miután leküzdöttük magunkat a blablabla részen, megismerkedhetünk feltámasztásunk menetével. Yvonne...elnézést, szóval Miranda (nem direkt csinálom...ja de) felvilágosít minket, hogy a halálunk utáni 2 évben a Cerberus azzal töltötte az idejét (akinek ő a főtitkára) hogy megtalálja a holttestünket, és visszahozzon minket az élők sorába. Ez a 2 év WTF-ként hat Shepard lelkére, de őt jobban érdekli, hogy miért segített neki az a Cerberus, akik hátsó szándék nélkül nem sütögetnek pitét az emberiség számára. A válasz pofon egyszerű: a világ továbbra is veszélyben van, és senki más, csak is ő tudja újból eredményesen felvenni a küzdelmet a rosszarcú Begyűjtőkkel szemben. Mivel viszont elhalálozott, ez némiképpen megnehezíti a világ sorsának megmenekülését, plusz a jó öreg tanács segítségére se lehet számítani, hiszen náluk aki meghalt, az meghalt. Na, de nem így áll a dolgokhoz a Cerberus, akinek megvannak a kapcsolatai és rendelkezik akkora vagyonnal, hogy jelentéktelen kis mellékszálnak tekintsék ezt a csorbát, és visszahozzák parancsnokunkat az élők közé. Most pedig, hogy ez megtörtént, és nem számíthat másra Shepard, csak a Celebek...azaz a Cerberusra, mit tud tenni, megmenti a világot. Megint. 
Ehhez pedig új csapatra lesz szükség, akiket nem a metrón fogunk furikázni, hanem egy új, feljavított, Normandyt kapunk, és ráadásul kedvenc pilótánk, Jokerünk is visszatér, hogy kihozza a hajóból a legjobbat. A hajó viszont nem fogja szó nélkül hagyni Joker stílusát, ugyan is egy EDI-re keresztelt mesterséges MI-vel megszólaltatták a kicsikét, és mivel ő nem egy élő valami...nos...nem lesz Joker szívszerelme. 

Nem sietünk sehová, de azért Be kéne Gyűjteni a cuccost 

Az alapfelállás szerint tehát össze kell szednünk a csapatot, majd irány elpicsázni a Begyűjtőket. Na, de ez csak így leírva ilyen egyszerű, a végső megoldás bonyolultabb a látszatnál. Ok, hogy megvannak a társak, és elsütöttük mindenek az „örülök, hogy a csapatom tagja vagy” sablonszlogent, de ahhoz, hogy ténylegesen is az életüket adják a világ megmentéséért, bizony elég keményen lefetyelnünk kell. Hatni kell a kis lelkükre azzal, hogy érdeklődünk a múltjukról, hogy honnan jöttek, hova tartanak, és úgy alap járaton merre hány méter a hozzáállásuk az öngyilkos küldetéshez. Ha ügyesek vagyunk elérjük, hogy megnyíljanak nekünk és elmeséljék, hogy mi az a vaj, ami már lassan kezd megpenészedni a fülük mögött. Valaki 10 éve nem látta az apukáját, és most kapott tőle egy e-mailt, van aki a testvérének akar segíteni, valaki pedig azt szeretné, ha segítenénk felmelegíteni egy anya-lánya kapcsolatot szóval...lesz dolgunk rendesen, ha azt akarjuk, hogy ne csak a fintor és a duzzogás jöjjön válaszként, ha kérünk valamit. Éppen emiatt, a történet 80%-át a társaink összeszedése, megismerése valamint a lojalitás küldetéseik végrehajtása teszi ki. Sokaknak emiatt a sztori (többek között nekem is) nem akkora EPIC WTF, mint az első rész esetben. Bár a társaink jelleme, magánélete, és a hozzájuk tartozó lojalitás küldik sokkal színesebbek, érdekesebbek lettek, mint az első résznél, és folyamatosan tudunk meg újdonságokat a Begyűjtőkről valamint a Cerberusról akinek dolgozunk, de még is, az embernek azaz érzése, hogy ez csak egy felvezető a harmadik rész, mindent visz sztorijához. Persze emellett is akad tennivaló bőven, hiszen az egyik küldetés során egy emberi kolóniát támadtak meg, ahol nem mással találkozunk majd, mint hőn szeretett Ashleyvel, aki viszont eléggé...nos...ha nem is a hányinger kerülgeti, de nem olvadt el attól a tudattól, hogy Cerberus katonák lettünk, ráadásul le is szartuk őt keményen 2 évig. Hiába magyarázzuk a tündérkének, hogy na de kómában voltunk és így meg úgy meg amúgy, csak nem ért a szóból és makacsul duzzog. Ha valaki ne adj isten Liaraval kezdett románcot, akkor nem tudom, hogy ennél a résznél miként reagál a kisasszony, de nem hiszem, hogy térdre rogy előttünk és...na de fújj, miket beszélek. 
A lényeg, hogy bár rengeteg mellék epizód van, ami kapcsolódik a fősztorihoz (a Begyűjtő hajón tett látogatás mindent visz), az összképet tekintve még is a játék nagy része azzal megy el, hogy feltunningoljuk a csapatot és végső ütközetre. 
A csapattársak között akad egy-két igen érdekes, izgalmas karakter. Csak, hogy a kedvencemet említsem: Thane, a bérgyilkos, aki csöndesen, precízen teszi el láb alól az áldozatait, ráadásul erősen hívő emberke is. Hosszas beszélgetések során sok érdekességet megtudunk róla, a fajáról, a küldetéseiről és, hogy miért is vállalkozott az öngyilkos misszióra. Messze a legérdekesebb, legszínesebb karakter még akkor is, ha nem olyan bomba, mint Miranda. Nos, igen...ehh...Miranda. Miranda Lawson, akit nem másról mintáztak, mint a gyönyörű Yvonne Strahovski-ról, aki sokaknak ismerős lehet a Chuck című sorozatból. Kéken világító szemek, érzéki ajkak, tökéletes test...a nagybetűs 10/10 nő. Bár egy nehezen befűzhető csajszinak adja elő magát, de még is, ha sokat beszélget vele az ember hamar rájön, hogy egy mindenben benne vagyok nőci, aki nem fél megmutatni magát Shepard komának...aki természetesen széles vigyorral fogadja eme felajánlásokat. Persze csak akkor, ha nem a hupikék lényekre, vagy a kopasz biotikus zsoldos bigére bukik éppen, de nem akarok belemenni a többi karakter élettörténetébe. A lényeg, hogy Miranda a NŐ, és Thane a legsokoldalúbb társ. 
Térjünk vissza a tunning részhez. A győzelemhez nem elég jóban lenni a társainkkal, de nem ám. Bár kivették az inventory részt (nagy bánatomra), ahol akár órákat is el lehetett pöcsölni azzal, hogy kinek milyen páncélja, fegyvere és az ehhez tartozó kiegészítője legyen, de még is, fontosabb szerepük van, mint valaha. Hiszen ha nem elég erős a társaink páncélzata, akkor az öngyilkos küldinél elég könnyen elhalálozhat. Ha nem elég fejlett a fegyver sebzése, akkor hamar alul maradhat az ellenekkel szemben, és ez így van a képesség valamint a védelem fejlesztésekkel is. Ha minden ki van maxolva, nem lehet gond, de bármi hibádzik, nem lesz happy end. 
A fejlesztések megvásárlása ugyan úgy zajlik, ahogy az első rész esetében, csupán annyi a különbség, hogy itt most aktiválni kell őket, ehhez pedig nyersanyagra lesz szükségünk. Adott a hajó bolygó szkennerre, amivel vígan járjuk a csillagrendszereket, és ha úgy tartja a kedvünk, akkor végigpásztázzunk egy palnétát, hogy legyen mivel gazdálkodnunk. A pásztázás közben egy radar féleség jelzi nekünk, hogy mely terültekre érdemes szondákat küldeni, mely szondák összegyűjtik nekünk a naftát ás voilá…már tudjuk is aktiválni a megvásárolt fejlesztéseket. Ez egy idő után monotonná válik, de egyes csillagrendszerekben akár mellékküldibe is ütközhetünk egy-egy szkennelés közben. Ezek bár rövidre sikerültek, még is sokkal változatosabbak, mint az első résznél, ahol az összes egy kaptafára készült. Persze a lényeg itt is az, hogy menj előre és ölj meg mindenkit aki az utadba áll, majd szerezd meg az anyagot, de a helyszínek, a bázisok még is sokkal változatosabbak. Ami nagy szívfájdalmam ezekkel kapcsolatban, hogy a Makot vagy Mékót, kinek, hogy tetszik, úgy ahogy van kivették a gameból, ráadásul az előzetes ígéretek ellenére semmilyen járművet nem irányíthatunk. Bizonyos források szerint majd érkeznek olyan DLC-k, amik tartalmazni fognak 4-5-6 esetleg még többkerekű járműveket, de hiszem ha irányítom. 

Újdonság, mert ön megérdemli 

Ha már beszéltem a szkennelésről, akkor megemlítek még pár újdonságot, ami szerintem jót tett a játéknak. Itt van mindjárt a fedezékrendszer kicserélése, ahol az „aminek nekimegyek az fedezékké változik” megoldást váltotta, a Gears of Warban megismert rendszer, ami kétségtelenül jobb elődjénél. Persze így is okoz idegtépő perceket. Velem egyszer előfordult, hogy a pajzs aktiválása helyett a Charge (magyarban Lerohanás) képességre kattintottam, és bár ezzel kinyírtam az ellent, na de a társai ott álltak körülötte és aprítottak rendesen. Nyomtam is a sprintet, de egy oszlop szélének nekifutottam, és peeeeeeeeersze, hogy ezt ő úgy fogta fel, hogy akkor most fedezékbe kell vonulnom. Mire korrigáltam a hibát, szétgyaláztak, de sebaj, ettől még tényleg jobb ez a rendszer. Ezáltal viszont a billentyűzet elosztás is borult, mivel a space az első részben a pillanatmegállj-csapat menüt aktiválta, itt viszont a sprint, fedezék és használ funkciókat tölti be. A pillanatmegállj-csapat menü átkerült a shiftre, ami meg a sprint volt anno, de hamar hozzá lehet szokni az új elosztáshoz, arról nem is beszélve, hogy azt változtatsz meg rajta, amit csak akarsz. Az igazat megvallva, az elején lévő blablabla rész pont a kissé átkombinált irányítás és harcrendszer tréning pályája, szóval mint mondottam...hamar hozzá lehet szokni. És ha már előkerült a harcrendszer, akkor ideje megemlíteni a képességeket, amiknél szintén kapunk új zúzásokat, még is fele annyi mindent lehet megtanulni, mint az első rész esetében. Ennek köszönhetően a csapattársak irányítása is fontosabb szerephez jut. Bár maguktól is tudják, hogy merre hány méter, és nem kell attól félni, hogy belerohannak a lecsóba és emiatt megpusztulnak, de azért nem árt kombinálni a támadásaikat a mi támadásainkkal, és akkor lesz csak igazán nagy az alázás. 
Mivel én Vanguard kaszt voltam, amit még az első részben Harci Adpetnak fordítottak, most viszont Élharcos lett belőle, ami szerintem rohadt ratyinak hangzik, de ez az én véleményem, szóval a biotikus képességeket tudom előnyben részesíteni, ami a beszámolót illeti. 
Szóval a szokásos Emelés, Lökés képességek mellett olyan újdonságokat kaptunk, mint a Charge (Lerohanás) és a Shockwave (Lökéshullám). A Charge csak a Vanguard kasztnál használható, de az igazat megvallva, bármennyire is látványos a használta, nem sokat zúztam vele. A lényege, hogy ilyenkor egy hiperszuper erődobbantással odalöveljük magunkat az ellenhez, aki ennek hatására repül egyet. Minél erősebb a Charge, annál nagyobbat repül az ellen, és a sebzése is erősebb lesz. Ezt én általában kivégzés gyanánt használtam, amikor már alig volt élet az ellenben, vagy a szakadék szélén állt, és szépen lelöktem vele a mélybe, de mivel csak azt sebzi meg, akire irányzod, a többiek könnyedén szétdarálnak utána, így csak végszükség esetén érdemes aktiválni. A Shockwave viszont már annál hatásosabb, ilyenkor ugyan is egy úgynevezett biotikus erőlavinát indítunk útjának, mely ha eléri ellenfelét, kemény löket kíséretében tessékeli arrébb. Minél erősebb, annál nagyobb a löket, és a Chargevel ellentétben itt ez mindenkire hat, aki a környéken van. Ezzel lehet csak igazán szétrobbantani a betömörülő elleneket, akik amíg magukhoz térnek, megkapják a maguk lőszer adagját. Jól olvastátok, lőszert írtam ugyan is, itt arra is szükség lesz. Elfelejthetjük a túlmelegedéssel járó hacacárét, lőszereket kell gyűjteni, mely elszórva a pályákon, illetve a holttestek mellett lesznek megtalálhatóak. Ha nem Rambo módjára kaszálunk össze-vissza, akkor nem jön elő a „bazz, elfogyott a muníció, mi a pikula legyen” érzés. Az első résznél a kifogyhatatlan lőszerekre is lehetett sebzést rakni, azaz, hogy kémikus sebzést, vagy fagy sebzést adjon, nos...ez itt is megtalálható, csak most különleges képességként aktiválhatjuk, nem egy a fegyverre rakható kiegészítés gyanánt. Ezeket amúgy végleg eltörölték, és a boltokban megvásárolt fejlesztésekkel helyettesítették, amiket nem lehet kombinálni vagy lecserélni. Ha megvetted, nincs vissza út, de nem is kell, hiszen csak gyorsabb, pontosabb lesz tőle a „hangszer.” Ha már fegyvertunning eltörlés, akkor meg kell említenem a páncélra vonatkozó újítást is, ami szintén annyit jelent, hogy itt se lehet fejleszteni a páncélt. Lehet venni alap dolgokat, mint mellkas vért vagy váll stabilizátor, láb stabilizátor stb. Ezekből nincs sok, és bár jelentős pluszt adnak karakterünknek (több életerő, erősebb pajsz, gyorsabb képesség visszatöltődés stb.) még is inkább csak csicsás díszítő elemként vannak jelen. Ráadásul ezen a csicsásságon meglátszik az EA keze, ugyan is, ahogy az NFS részekben, itt is lehet kombinálni páncélunk díszítését, színét, szóval kész Barbie baba jellege lett a dolognak, de mókás, mivel így 100%-ban a saját ízlésünknek megfelelőn alakíthatjuk Shepardot, nincsenek határok. 
Sokan panaszkodtak, hogy felesleges fegyvereket is kénytelenek vagyunk magunkkal cipelni, hiszen a fegyverhasználat is kasztokra volt osztva, de itt ezt a határt is eltörölték. Se a fegyverhasználatnak, se a páncélviseletnek nincsenek osztályai (könnyű, közép vagy nehéz) hanem a mindenki mindent elvbe kapaszkodtak a készítők. Persze eldönthetjük, hogy mit részesítünk előnyben, és vannak olyan fegyverek (gépkarabély, mesterlövész puska) amik csak később lesznek elérhetőek, de az addigi fegyverek is mind-mind hasznosak. Megmaradt az egylövetű kispisztoly, bekerült ennek a továbbfejlesztett változata a sorozatlövő pisztoly, de a shoti is tiszteletét teszi. Plusz a gránátok helyett szerepet kaptak az úgynevezett nehéz fegyverek, melyből összesen hetet lehet összeszedni a játék során (nekem legalább is ennyit sikerült). Van itt gránátvető, sima és hőkövetős kiszerelésben, lesz fagysebzést okozó kéziágyúnk, olyan ami Mr. Freeznek van a Batmanban, valamint energialöketeket alkalmazó fegyó. Ennek is két fajtájaa van, az egyikkel egy energia gömböt lövünk ki, ami magához vonzza a körülötte álló áldozatokat, majd kisvártatva egy hatalmas robbanással szed szét mindenkit, aki a közelben van. Nekem ez a kedvencem, de a legnagyobbistenkirály fegyó még is az atomtöltetes stuki, ami szó szerint egy atomrobbanást idéz elő. Na ott aztán kő kövön nem marad. 

Te most hozzám beszélsz? 

Említést érdemel még a párbeszédrendszeri újítás, amikor is a beszélgetés során elkezdenek villogni a Példakép valamint a Renegát ikonjai, amik segítségével bele tudunk szólni a párbeszéd menetébe, akár jó, akár rossz értelemben. Ha figyelmesek vagyunk, és időben reagálunk a felvillanó ikonra, akkor pofán is vághatjuk a riportert, ha nem tetszik az, amit mond, de ha jófiúk vagyunk, akkor akár átölelhetjük az éppen a lányát gyászoló anyukát. A legnagyobb ilyen jelenet, amikor egy kihallgatás során eljátszhatjuk a jó zsaru, rossz zsaru módszert, ahol ha az éppen kihallgatott emberke nem ért a szép szóból, akkor Shepard ökölbe szorított kezét bírhatjuk használatra. Persze ilyenkor kapjuk a Renegate pontokat, de minden ilyen rész úgy van megcsinálva, hogy ha nem is kifulladásig, de legalább néha-néha kiosszunk egy-két sallert...hiszen az olyan cool, amikor váratlanul jön egy pofon vagy egy nyakkitörés:-D 

Minden jó, ha a vége... 

Zárásként pedig tegyünk említést az öngyilkos küldetésről, melyre az egész játék ki van hegyezve. Ha mindenki lojális hozzánk, és a tuningok is ki vannak maxolva, átkelhetünk az Omega4 relén, ahol is a Begyűjtők vannak hazai pályán, de nem véletlenül pöcsöltünk annyit a csapatösszeállítással. A jónak győzedelmeskedni kell. Ez az utolsó nagy roham olyan 45 percet vesz igénybe, és több szakaszból áll. Több csapatra oszlunk és nekünk kell eldönteni a felállást. Ha rossz döntést hozunk, és nem olyanokat választunk az adott feladatra, akinek van képzettsége a megoldáshoz, vagy csak szimplán érzelmi okokból nem akarunk valakit a harcmezőre küldeni, akkor akár bukhatjuk is a társaink többségét. Szóval az uccsó rohamnál mindennemű érzelmet félretéve, logikus döntéseket kell hoznunk, és nem szabad, hogy egy esetleges szerelmi szál befolyásoljon minket. Ha mindez megvan, akkor sikerrel zárhatjuk a missziót, és a stáblista alatt elégedetten hátradőlhetünk, hiszen nem halt meg senki. 

Nem minden a külsö, de itt felborul a séma 

Nem szoktam egy játék értékelésénél említést tenni a külalakról, de itt most nem tehetem meg, hogy szemet hunyok felette. A gyűjtői kiadás, valami orgazmust keltően szép lett. Egy vastag kartontokban van egy korom fekete fém díszdoboz, ami tartalmazza a játékot, egy extra DVD-t, amin így készült videók, interjúk és trailerek vannak, valamint megtalálható még benne egy extra begyűjtő páncél és fegyver. A fémdoboz mellett van egy kisebb kartondoboz, amiben egy Art Book és egy 4 részes képregény első része található. Ez a Shepard halála alatt eltelt 2 évet dolgozza fel, többek között Liara mellékszereplésével. És a lényeget hagytam a végére, kaptunk egy Cerberus plasztik kártyát, mely tartalmaz egy kódot. Ezzel a kóddal az összes jövőben megjelenő DLC-t illetve extra fegyverzetet vagy páncélt le tudjuk szedni a Cerberus hálózatról...méghozzá ingyen. És a legnagyobb megalol az egészben, hogy egy centtel se került többe, mint a sima, fapados verzió. 
Szóval aki teheti, mindenképpen a gyűjtői kiadást vegye meg, amiből már csak limitált példány van, de megéri, higgyétek el.

Mindent összevetve egy fantasztikus játékot kaptunk, melynek története nem akkora EPIC, mint az első résznél, és az újítások is inkább az akció játék irányába vitték el a stílust, semmint az RPG szál közelébe, de ettől még az első perctől az utolsóig zseniális, a BioWare ismételten nem tudott hibázni.