Ez a régi film több szempontból is igen érdekes. Nekünk magyaroknak, pedig filmtörténeti szempontból lényeges, mivel ha jobban belegondolunk, nem tudunk olyan színész mondani, akinek akkora kultusza lenne, mint Blaskó Béla Ferenc Dezsőnek, ismertebb nevén Lugosi Bélának. Aki Drakula az alakításával, maga az alfája és ómegája a Hollywoodban meghonosodott vámpír képnek.

Na, kezdjük egy kis történelmi áttekintéssel.

Bram Stoker Drakulájának 1897-es megjelenése után (kevesen tudják de, magyarra fordították le legelsőnek. Rákosi Jenő Budapesti Hírlapjában ’98 januárjában már folytatásokban jelent meg) több filmkészítőt is megihletett. A legelső filmváltozat szintén Magyarországhoz köthető Lajthay Károly készítette Drakula halála címen. Sajnos a film az idő viharait nem vészelte át, a magyar némafilmtermés 90%-val egyetemben (köszi, Amerikai Légierő!). De érdekes módon az IMDb-n létezik oldala és meglepő módon 6,6-on áll 40 szavazattal, ahhoz képest, hogy a filmet közel 70 éve a kutya sem látta. (Kedves olvasó, ha teheted, szavazz egy 10-est rá, ha már úgysem láthatjuk legalább az interneten legyen jó híre.)

Szóval a törikönyvek így jegyzik nagybetűkkel F. W. Murnau nevét, mint az első fent maradt Drakula film készítőjét (bár Stoker özvegye beperelte őket mert, neki egy kanyit nem fizettek a jogokért, erre ők megváltoztatták a történetet és a neveket, de így is pert vesztettek és majdnem a magyar film sorsára került ez az alkotás is).

A korhangulat is nagyon kedvezett ennek a filmnek, mint a német expresszionizmusnak úgy általában. A vesztes világháború után, hát még enyhén fejezem ki magamat, ha azt mondom, hogy letargia lengte be Németországot. Erre az emberek a spiritizmusban próbálták meglelni, a vigasztalást (a világháború és az azt követő spanyolnátha veszteségarányait nézve, ebben az időben nagyjából mindenkinek volt egy közeli ismerőse a túlvilágon, akivel beszélni szeretett volna). Így a filmiparba is begyűrűzött ez a „túlvilági halott lények az élőket piszkálják”- érezés, amely a Nosferatuban csúcsosodott ki.

Persze a kontinensen kirobbanó sikerre a tengeren túli filmesek is felfigyeltek, 1927-ben a MGM elkészítette Tod Browning rendezésében, a Drakula előtti első amerikai vámpírfilmet a London After Midnight-ot, Lon Chaney-vel. (Ha jól tudom a ma fent maradt változat, hiányos és több fontos jelenet hiányzik belőle, majd Browning újraforgatta ’36-ban Lugosival, de azt is jelentősen megvágták, a sztorija szinte követhetetlen.) A következő lépcsőfokot, az Universal stúdió tette meg aki bemutatta a ’28-ban Nosferatu-t és nagy sikerrel játszotta a keleti parton. Ekkor már a legtöbb nagy stúdió érdeklődött a Drakula sztori után, de Florence Balcome, Stoker özvegye kötötte az ebet a karóhoz, és nagyon nehezen adta ki a kezei közül volt férje irodalmi hagyatékát (hogy pontosabban fogalmazzak, olcsón nem tette volna). Ezért, hogy megkerüljék a zsugori özvegyet az Universal stúdió, a könyvből készült színpadi átirat jogait vette meg. Ennek a színdarabnak a címszerepét játszotta hazánk fia ’27-től szinte megszakítás nélkül. Persze első körben hallani sem akartak volna, a durva akcentusú magyar színészről, mert még az előző vámpír film dinamikus duóját akarták (rendező: Tod Browning, Drakula szerepében Lon Chaney).

Ám sajnos az élet közbeszólt, és Lon Chaney-nál, aki korszaka egyik legjobb karakter színészénél (ő volt az első Quasimodo és az Operaház fantomja is, olyan sminkekben, ami akár egy idei filmben is jól nézett volna ki) gégerákot állapítottak meg, és 1930-ban jobblétre szenderült. Ő még nem lehetett a vérszívók fejedelme, de a sors fintoraként fia Chaney Jr többször eljátszotta Drakulát, mint maga Lugosi! (Persze a gagyibb folytatásokban.)

Ez után már nem állt útjában semmi sem, hogy az 1920 óta Amerikában élő Béla megkapja a szerepet, persze lehet, hogy az volt a fő érv, hogy a producer ifjabb Carl Laemmle meghallotta, hogy Lugosi heti 500 dollárért már elvállalja a szerepet. Ennek annyira megörültek, hogy Van Helsinget alakító Edward Van Sloan (aki valódi holland volt) és Seward dokit játszó Herbert Bunston is a Brodway-ről csábították át.

Hogy Lugosinál jobb Drakulát keresve sem találhattak, azt mi sem bizonyítja jobban, mint Bélánk további karrierjét csak ez az egyetlen szerep határozta meg. Igaz ő mindig is szeretett volna vígjátékokban, vagy legalábbis könnyebb témákban is kipróbálni magát, de erre sajnos csak egy Gréta Garbo filmben (a Ninocskában, ami egy igen jó alkotás) és karrierje leszálló ágában, konkrét önparódiákban tudta kipróbálni (Pl.: Abbott és Costello találkozik Frankensteinnel és társaik). Majd élete kábítószerrel szegélyzett alkonyán szörnyű Ed Wood filmekben találta magát, de az már egy másik történet. De az még érdekesség, hogy fiának külön pert kellett indítania azért, hogy ő is részesüljön az apja arcával eladott termékek hasznával, mert a Lugosi-Drakulás termékeket elég szép summával adták el, de persze Bélának és utódainak ebből egy fillért nem adtak.

Igazából gazdasági válság lendített nagyon nagyot a film népszerűségén, hiszen az akkori munkanélküli amerikai embertömegek szemében, a bajt az a rengetek beözönlő európai bevándorló okozta. Erre Lugosi akcentusával és az amolyan betolakodó típusú vámpír szereppel (aki a szegény virágárus lányok vérét szívja) kiválóan képviselte, ezt gyűlölt bevándorló típust. Szóval Béla jó hogy beszorult a szerepkörbe, hiszen ő a sajátos amerikai idegengyűlöletnek lett a tudatalatti bűnbakja. Bár talán ezt ő maga sem tudta.

A filmet , bár már 1929-ben is megcsinálhatták volna, Lon Chaney betegsége és a hangosfilm térhódítása is útban állt. Így inkább vártak egy kis időt, hogy a film teljes egészét mindenhol hangosban bemutassák, és ne vacakoljanak a némafilmek sajátos eszköztárával. Így lett ez a film az első hangos horror film, ami sajnos furcsa ízt adott az alkotásnak. Mivel az elejétől eltekintve semmi zene nincs benne, hogy ne zavarják össze az embereket azzal, hogy sehol sincs zenelejátszó eszköz, vagy egy ótvaros szimfonikus zenekar, de mégis szól a zene! Hát igen, mint előbb írtam ez még elég korai hangosfilm volt. 1998-ban a VHS kiadáshoz pedig, a csendességet orvosolandó, felkérték Philip Glass zeneszerzőt, hogy megkésve, de készítsen hozzá zenét. Miután én így is láttam másodjára, annyit tudnék ehhez hozzá fűzni, hogy zenével, (stílusosan szimfonikus zenekar húzza alá a muzsikát) sokkal jobb alkotás kerekedik ki az egészből. Sok dologról eltereli a figyelmet és a mai néző számára sem annyira zavaró, mint az a hatalmas csend, ami akkor van Drakula ceruzalámpával megvilágított szemeivel, megbabonáz valakit.

 Az külön poén, hogy a létezik, a szinkronizálást kikerülendő, spanyol nyelvterületre forgalmazott változat spanyol ajkú színészekkel. Főleg éjszaka forgatták és nagyjából ugyanazt a történetet, csak más színészekkel. És ezt nagy sikerrel játszották Mexikóban és Kolumbiában (egyesek szerint jobb, mint a Bélás változat).

 És a mai néző számára milyen a Drakula?

Hát nehéz szívvel kell azt mondanom, hogy nem félelmetes, sőt kicsit unalmas is. A filmet 1936-ban durván megvágták, több mint 10 percet távolítottak el belőle, ami sajnos elveszett az idő folyamán. Simán ki lehet szúrni a gumidenevéreket, és a vérszívó jeleneteknél illedelmesen elfordul a kamera.

Bár Lugosi élete szerepét játssza el, mégis a Renfield-et alakító színész majdnem ellopja a show-t előle. A túlzó gesztusai és a őrült tekintette, hiteles bolonddá teszik. Van Helsing pedig nem képez olyan átütő ellenpontot a gonoszokkal szemben, mint későbbi megformálói. Főleg, hogy Drakulát leleplező tükrös trükkje előtt, szinte az ujjából szopja ki azt, hogy egy vámpír áll Lucy halálának hátterében, majd ezt az állítását sehogy sem próbálja alátámasztani. Harker és Seward doki nagyon szürke szereplők, szerintem, ha nem Seward-é lenne az elmegyógyintézet, ahova Renfield-et bezárják, akkor őt is ugyanúgy kifelejtik, mint Lucy többi kérőjét (akik teljes létszámban egyedül a Coppola féle verzióban kapnak helyet). Mina kap legalább egy kis negatív átváltozást, Drakula hatására, és azért jobban lehet izgulni, hogy vajon Harker mellett marad vagy a Sötétség fejedelmének menyasszonya lesz. Lugosi itt egy talpig erőszakmentes (leginkább a "szuper erejét" a mások feletti akaratátvitelt preferálja), mégis fenyegető Drakulát formál meg, (vaskos magyar akcentussal) akinek a legtöbb mondata a további feldolgozások kihagyhatatlan elemi lesznek (És soha nem iszom bort, Maga nagyon okos ember ahhoz képest, hogy még egy emberöltőnyit sem élt Mr. Van Helsing stb…).

Érdekes még, hogy a további filmek fő dramaturgiai elemét adó, vámpírrá vált Lucy kinyírása teljességgel kimaradt ebből a filmből. Pedig a könyvben is jelentős fontosságú, mivel Van Helsing, így győzi meg a szkeptikus Harker-éket, hogy a vámpírok valóban léteznek, láthatjuk Lucy is azzá vált. De itt csak említést tesz róla a komikus mellékalakként funkcionáló ápolóférfi. Persze az is lehet, hogy ezt a rész a cenzorok prédájává vált, vagy a lehetséges folytatást készítették elő vele.

A film legjobb jeleneti az elején találhatóak, vagyis az erdélyi fogadó, ahol minden magyarul van kiírva, és magyarul beszélnek a statiszták. Majd ahogy Drakula már Londonban méregeti az embereket sétálgatás közben, na az is megér egy misét! Majd a jófiúkat megismerve leül a történet sodrása, és szép lassan csordogál tovább egészen a végkifejletig.

 A film operatőre Karl Freund volt, aki több német expresszionista filmet kamerázott (pl.: Metropolisz), mielőtt Hollywoodba ment volna. A képei nagyon sokat dobnak a filmen, érződik a Nosferatu hatása, és egyes pletykák szerint a legtöbb jelenetet is ő rendezte, miután a rendező Tod Browning barátját Lon Chaney-t gyászolta.

 A film az agresszív média kampánynak (külön orvost rendeletek a moziba, ha valaki rosszul lenne a film során) köszönhetően sikeres lett. Hiába, no! Ez volt az első hangos horror, mindenki meg akarta nézni. Persze a kritikusok fele szidta, a másik része meg ünnepelte ezt a (a New York-i Roxy mozi hirdetése szerint) „hátborzongató, drámai és lenyűgöző vámpír krimi”-t. Így egy 3-4 folytatást megélt még (lett lánya, fia és háza), persze Lugosi nélkül.

Én szerencsésnek mondhatom magam, mivel a Drakulát a mozivásznon izgulhattam végig. Történt ugyanis, hogy 2011. őszén a kecskeméti Otthon mozi október 31-én műsorra tűzte, a 80. éves jubileum okán. Még egy filmtörténészt is meghívtak, bár nem voltunk sokan, és a film is egyszer megakadt, mindenek ellenére igen élvezetes volt ennyi év után ezt a film klasszikust mozivásznon látni. Most komolyan a mostani időkből hány horror filmet fognak műsorra tűzni 80 év múlva? (Kommentben lehet válaszolni!)

Nos, talán ezért is vagyok kicsit elfogult az első igazi Drakulával, de szerintem egyáltalán nem rossz film, és ha a zenésített változatot nézi az ember akár még jól is szórakozhat rajta. 7/10