Loki: Már jön a Chituri. Nem akadályozhatja meg. Mitől is kéne félnem?
Tony Stark: A Bosszúállóktól. Így nevezzük magunkat. Csapat vagyunk. A Föld legjobb harcosai, ilyesmi.

2012-ben egy óriási mérföldkőhöz érkezett el Hollywood. Soha senki nem merte még meghúzni Joss Whedon és a Marvel stúdió előtt, hogy egy egész csapat szuperhőst rakjanak egy mozifilmbe. Ők ezt megcsinálták, és ez minden idők harmadik legsikeresebb vállalkozásának bizonyult, mind Amerika, mind pedig világszerte. A Bosszúállók nem csak a filmtörténelem egyik mérföldkövét, de a Marvel filmek egy új szintjét is jelentették. Vasember, Thor, Hulk, Amerika kapitány, Sólyomszem és Fekete Özvegy közös erővel hozták el az akkori év leghangosabb, legnagyobbat durranó, és legjobban várt filmjét.

Új fenyegetést észlel Nick Fury, a S.H.I.E.L.D. vezetője. Az ellenfél minden eddiginél nagyobb veszélyt jelent a Földre nézve. Fury egyetlen esélyt lát a katasztrófa elkerülésére: a szuperhősöket! A toborzás eredményeként hamarosan össze is áll az addig még sohasem látott szupercsapat. Hulk, Thor, Vasember, Fekete Özvegy és Sólyomszem…

Loki: Volt szerencsém.
Tony Stark: Igen. Eltartott egy ideig amíg összecsiszolódtunk, de vegyük csak számba: Ott a bátyja, a félisten, a szuper katona, aki egy élő legenda és rászolgált a nevére, a pasi, akinek dühkezelési gondjai vannak, a gyilkos duó. És magának, öregem, sikerült felbőszítenie minden egyes tagot.

A Bosszúállók egy olyan jelenség volt a mozik történetében, amire akkor is felfigyelt az ember, ha éppen utálta a szuperhősöket. Nem változtatta meg az emberek gondolkodását, nem írta újra az akciófilmek, de még a képregényadaptációk műfaját sem, de mégis olyan magasságokba jutott, amire mindig emlékezni fogunk. A Bosszúállók nem hibátlan film, sőt egész egyszerűen sablonos, de mégis olyan szórakoztatási faktor van benne a különböző hősök miatt, ami egész egyszerűen eltünteti az apróbb hiányosságokat. Fogalmazhatnék úgy is, hogy a popcornmozik királyát, Michael Bayt letaszították a trónról. Joss Whedon és a Marvel elhozták az utóbbi évek egyik legszórakoztatóbb filmjét.

Loki: Ez volt a célom.
Tony Stark: Nem túl elmés. Ha megérkeznek, és erre mérget vehet, elkapják.

Óriási előnnyel indul a film, ami éppen ahhoz kellett, hogy biztos lábakon tudjon állni a játékidő legvégéig (Vajon az Igazság Ligája sikeres lesz?). Az eredettörténetekre nem kellett időt vesztegetni, ugyanis a nagyobb hősök közül mindenki megkapta már a saját kis szeletét a tortából a nagy csata előtt. Whedonéknak egyetlen egy feladatuk volt: A Bosszúállók játékperceit úgy elosztani, hogy senki ne szoruljon a háttérbe, vagy senki ne legyen főhős. És ezt mondanom sem kell, tökéletes meg is oldották. A Marvel-univerzum legnagyobb pozitívuma, hogy sose akar többet markolni, nem akar olyan képet festeni magáról, ami hamis. Ezáltal elkerülték a filmet a mély gondolatok, a távolba nézés közben elmorzsolt bölcsességek (Ugye, Optimus Prime!?), és csak arra fókuszáltak, amit a legjobban tudnak. A humorra és az akcióra.

Loki: Ott van a seregem.
Tony Stark: Nekünk meg Hulk.

Bár a játékidő jóval két óra felett van, de egy percig nem lehet azt érezni, hogy hosszú lenne a film. Miután egy akciójelenettel indítanak, majd poénkodnak egy sort, majd megint akcióznak, majd megint poénkodnak, és így tovább. Nem lehet leállni. Sok szereplő, de sok akció, és sok dialógus. Ráadásul egyszer sem csúszik hiba a gépezetbe. Ha Hulk és Thor kap játékperceket, ha Vasember és Amerika kapitány, akkor is olyan vicceket hallhatunk tőlük, amik miatt már megéri leülni a Bosszúállók elé. Ráadásul tényleg mindenből poént csinálnak. Az összekovácsolódásból, a harcokból, és még Lokiból is, aki pedig nem egy elcseszett főgonosz, hanem egy tökös, hataloméhes, jól megírt badass rosszfiú. Nem hiába lett az egyik legközkedveltebb negatív karakter a Marvel filmes univerzumában.

Loki: Azt hittem a fenevad meglépett.
Tony Stark: Nem érti a lényeget: nincsen trón. Nem létezik olyan opció, hogy győztesen kerül ki. Lehet, hogy megjön a serege, lehet, hogy nem tudjuk legyőzni, de magát elkapjuk. Mert ha a Földet nem is védhetjük meg, tuti, hogy bosszút állunk.

A végső harc pedig hatalmas és végtelenül szórakoztató. Könnyedén teszi fel a koronát Whedon szuperprodukciójára, ami egészen a Galaxis Őrzői bemutatójáig a legjobb Marvel film titulust viselhette. Azonban az idő telik, a filmek pedig jönnek. És látva a Bosszúállók – Ultron korának az első előzetesét, lehet még hová fokozni a dolgokat. Szóval el leszünk kényeztetve a következő években is, mert nagyon úgy tűnik, hogy nincs megállás képregényfilmes fronton. És ez így van rendjén. A technika, és a nézősereg is megvan ahhoz, hogy minőségi filmek szülessenek. 9/10