Szóval azt gondoljátok, hogy Peter Jackson volt az első, aki megpróbálta elnyújtva a vászonra álmodni a Gyűrűk Ura könyveket? Tévedtek, ha ezt hiszitek, ugyanis 1978-ban a United Artists által egy igencsak érdekes vállalkozás vette kezdetét, de a gigantikus méretekre nőtt költségvetés miatt idejekorán befejeződött a Gyűrűk Ura adaptálása. Így végül csak egy, a történet feléig eljutó animációs filmmel lettünk gazdagabbak, ami a második epizód hiánya miatt, könnyedén a feledés homályába merült.

Frodónak, az ifjú hobbitnak egy nap a birtokába kerül az Egy Gyűrű, ami a gonosz Szauron nagyúré volt. Szauron leigázhatná a világot, ha a gyűrűt ismét a markában tartaná. Gandalf, a bölcs varázsló, Frodó barátja, figyelmezteti, hogy mindenhonnan ellenségek lesnek rá, akik meg akarják szerezni a gyűrűt, ezért az egyetlen lehetőség, hogy megsemmisítik a gyűrűt, mielőtt azt Szauron újra birtokolhatná. Így indul hosszú, kalandos, fáradságos útra Frodó, aminek végén a Végzet Hegyének katlanjába kell dobnia az Egy Gyűrűt…

Ralph Bakshi neve talán örökre beleíródott volna a történelemkönyvekbe, ha az United Artists nem a pénzt, hanem az alkotóvágyat helyezi előtérbe. Természetesen a pénzről sem szabad elfeledkezni, de látva, hogy mekkora volumenű alkotást próbált meg létrehozni Bakshi, el tudom képzelni, hogy már Jackson műremekei előtt is megalakult volna egy parádés Gyűrűk ura adaptáció, ami szintén fontos szerepet töltött volna be a Tolkien világ népszerűsítésében. Bakshi és stábja, a nagyszerű, a Disney által sokszor használt rotoszkópos technológiával próbálta meg két részletben a vászonra álmodni Frodóék történetét. Ráadásul mindezt úgy, hogy már az első film játékideje is meghaladta a két órát, így végeredményében nem sűrítették volna össze úgy a történéseket, mint az 1977-es Hobbit rajzfilm esetében, hanem megpróbálták volna a lehető legkomolyabban áthelyezni a könyvben leírtakat a vászonra. Ez többé-kevésbé sikerült is nekik, ám az összképet tekintve egy lassú, helyenként unalmas, de olykor-olykor meglepően varázslatos és lenyűgöző képet mutató produkció kerekedett ki Bakshi kezei közül.

Azonban a második rész hiánya miatt a rajzfilm egy „nesze semmi, fogd meg jól” mozi lett, amiben a potenciál ugyan megvolt, de ez már aligha számít bármit is, hiszen soha nem fogják befejezni az alkotást. Így végül marad nekünk a jó öreg Peter Jackson, aki megkapta a kellő pénzt ahhoz, hogy csodát alkosson, és meg is alkotta a 2000-es évek elején. 7/10