[Supernatural Movies]

Aljas nyolcas

2016. január 04. - Fincherista

Mi történik akkor, ha egy nagyon kanos kamasz srác otthon marad egyedül apuci pornógyűjteményével? Talán megpróbálja türtőztetni magát ideig-óráig, de aztán csak elszabadul az ösztönlény és cselekedete olyan ejakulációban teljesedik ki, amit Gaspar Noé minden bizonnyal premier plánban használna fel a Szerelem című művész-pornójának folytatásához. A gikszer mindössze annyi, hogy Tarantino legutóbbi, a címében is jelzett nyolcadik rendezésénél a néző olyan szülő, aki a kis rokonsággal együtt nyit be az éppen akciózó srác szobájába. Kellemetlen ez mindkét félnek.

hate2.jpg

Már csak azért is, mert többek között a Kill Bill első felvonásával már bizonyította a mester, hogy önkielégítését fokozatos építkezéssel is meg tudja oldani, ezáltal perverzióját is elképesztően stílusos módon prezentálva szórakoztatja mind saját magát, mind pedig közönségét. Ütemtelenre (Becstelen brigantyk) egyébként már igen, de ennyire koncepciótlan maszturbációra még nem volt példa munkásságában. Ha azt nézzük, mennyire kiemelt szerepet szánt a nyolcasnak, akkor akár bele is magyarázhatjuk, hogy szándékosan tért le az általa kitaposott ösvényről, ám csapongó dirigálása mégsem enged erre következtetni, lévén Leonét, Lumet Tizenkét dühös emberét és már-már Agatha Christie krimijeit idéző western-szimfóniája egy félkegyelmű őrült pengetésével zárul.

A kezdés mindazonáltal tényleg magával ragadó, ahogyan A hét szamurájt, vagy inkább vadnyugati remake-jét, A hét mesterlövészt felelevenítő verbuválás a mestert jellemző brutalitás és komikum igényes kombinációjával zajlik, illetve az ezen jeleneteket csodálatossá varázsoló Robert Richardson gyönyörű, Fargóra is hajazó havas beállításai is jól állnak a nyitánynak. A kényszerpihenő állomásán pedig szintén mintha nem a trash-filmeken nevelkedő tékás, hanem egy elismert karmester vezényelné a neves színészgárda (Kurt Russell, Jennifer Jason Leigh, Bruce Dern, Walton Goggins, Demián Bichir meg a régi motorosok: Samuel L. Jackson, Tim Roth és Michael Madsen) nyolcasát. Az aljasok a maguk módján érdekes, jól elkülöníthető jellemek, akiknél már csak megformálóik mozognak otthonosabban Minnie kecójában, ez pedig Morricone finom dallamaihoz hasonlóan követendő példaként jelent meg a direktor úr előtt.

Azonban nem csak a hóvihar érte el a címszereplőket, hanem a trash-fan tékás perverziója is, ami sajnálatos módon a legkevésbé sem passzolt a rendezést addig jellemző igényességhez. A utolsó harmadig visszafogottan alkalmazott tarantinoi elvek éppen elegendőek lettek volna a konklúzióhoz, ugyanis az ott felhasznált Carrie-szerű vércunami idegenebb test volt, mint Schwarzenegger a Batman és Robinban. A 70 mm-es kópia erényeit hanyagoló westernjét bizarr hóbortjának köszönhetően majdhogynem önmaga paródiájává degradálta, ami még ha végül nem is lett az, záróakkordja így is kellemetlen érzéssel tölti el nézőjét.

hate.jpg

A marasztaló szavaim ellenére számos emlékezetes jelenete, játékidejéhez képest pedig viszonylag tartalmas cselekménye van az Aljas nyolcasnak, csak hát az a fránya befejezés Landa óta egyre rosszabbul megy Tarantinonak. A leggyengébb alkotásaitól (Jackie Brown, Grindhouse) azért még valamivel előrébb tart, de talán csak elnézőbb vagyok a kelleténél, mivel intő jel ezúttal akadt bőven. 7,5/10

A bejegyzés trackback címe:

https://supernaturalmovies.blog.hu/api/trackback/id/tr998236586

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

REMY · http://supernaturalmovies.blog.hu/ 2016.01.04. 17:59:14

Elmondásod alapján rosszabbra számítottam. Na, de majd meglátjuk. Jó lesz ez. :3

hakos05 2016.01.04. 19:19:28

Ütemtelennek semmiképp nem mondanám. Annyit rónék fel neki negatívumként, hogy a szereplők kb mindent megismételnek háromszor és jóóó hosszan megrágják minden mondandójukat. De hát erre is láttunk már példát szinte az összes filmjében, csak talán nem ennyire. Agyatlan mészárlás(ok) tényleg van(nak) benne engem ki is zökkentett az elsőnél: megint egy újabb szemét Tarantino húzás. Aztán elkezdtem keresni ennek az értelmét, ami lehet akár a műfajváltás miatt (az említett Agatha Christie nekem is eszembe jutott), a műfajokkal való leszámolás metaforája is. Valahogy úgy van intézve az egész, hogy elénk tár pár tök egyszerű felállást, majd mindegyiket óriási vérfürdővé alakítja. Ha nem nézzük a többletjelentést, az erőszak erőszak erőszakot szülő "törvénye" és a westernfilmek jellegzetes becsületkódexe lebeg a szereplők feje felett. Tarantino már pofátlanul saját magától is lop, a Brigantykat (Tim Roth=Christoph Waltz, de a hosszas asztali beszélgetések is), a Djangót és a Kutyaszorítóbant gyúrja egybe egy, csak az erőszakos jeleneteiben elszállt, egyébként nagyon is letisztult filmbe. Talán még a Ponyvaregény is idepasszol, annyiban, hogy ott meg a narratíva miatt ciklikus az erőszak, egyébként dettó ezt az elvet követi. Nálam mint film, vetekszik is vele: 9/10

Fincherista 2016.01.04. 21:45:42

@Hakos89: Wow, örülök, hogy összegezted a gondolataidat. Az ütemtelenséget elsősorban a brigantykra értettem, az Aljas nyolcasban inkább a koncepciótlanság zavart. Pontosabban: a műfajváltásoknak valóban megvolt a szakaszolása, de a nagy eldurranástól (SPOILER amikor alulról lelövik a...SPOILER VÉGE) számított résznél úgy éreztem, hogy teljesen elvesztette a gyeplőt és feleslegesen engedte el a vadállatot. Ha visszagondolsz, itt már egyáltalán nem volt semmilyen struktúra, csak a "több az jobb" elv alapján egyre inkább elszállt a brutalitás tekintetében. Az azt megelőző rész nem ilyen zárást érdemelt volna, mint ahogyan a brigantykban SPOILER a zseninek beállított Landából is bohócot csinált SPOILER VÉGE. A "saját magától lop" nagy bravúr lenne :D , bár értem, mire gondolsz. Nálam a ransorban a hatodik, egy nagy lépéssel a Jackie Brown előtt, de picivel lemaradva a brigantyktól. A Ponyvaregénytől nálam nagyon messze van.

hakos05 2016.01.05. 07:49:01

@Fincherista: Újranézve Landa az elejétől kezdve karikaturisztikus, főleg azzal a méretes pipával. De ezt majd, a Brigantyknál :)

SarahConnor 2016.01.05. 10:13:58

@Fincherista: Tarantino mindig is lopott innen-onnan, többek közt magától is. A Brigantikban rengeteg a Kill Bill-nyúlás, a Django-ban meg a Bringantik-nyúlás. Lehet, hogy az eredeti ötlet (ha visszavezetnénk) nem az övé, de a saját filmjei karaktereit, helyszíneit, kamerabeállításait, zenéit rendszeresen lopja :)

Fincherista 2016.01.05. 11:56:22

@Lenina Huxley: Az önmagától lopás paradoxonját mosolyogtam meg, elvégre hogyan lophatná el azt, ami már a tulajdonában van? :) De természetesen értem mire gondoltatok. Tudom, hogy eddigi valamennyi filmje tömve van olyan jelenettel, elemmel, amit már más filmekben látott. Általában nem ő az ötletgazda, ő inkább "felhasznosít", erre amúgy majd az általad említett Kill Bill-ről szóló írásomban is kitérek. (Csak ugye az még egyelőre talonban van néhány másik tarantinos írással.)
A Menyasszony utalásokkal/"lopásokkal" teli történetét egyébként elég jól sikerült szemléltetnie egy lelkes vimeosnak: vimeo.com/19469447

nemszólokmégegyszer 2016.01.05. 13:01:39

A Jackie Brown egy jó film. Csak a befejezése lett sz@r.

Kamo13 2016.01.05. 18:24:27

Szeretem a Mester műveit, ez annyira nem sikerült, de a 3 óra csak elrepült, lehet, hogy mégse annyira szar?...

SarahConnor 2016.01.06. 06:04:23

@Fincherista: lehetne lopás helyett az utalás szót használni, csak ugye az a helyzet, hogy konkrétan arról van szó hogy a grandiózus, sikeres, ütős jeleneteket újra meg újra átemeli a friss filmeibe. Nem csak utal rájuk. :) De persze nem százas a kifejezés.
süti beállítások módosítása