Bánsági Ildikó, Bálint András, Hámori Ildikó, Kern András, Koltai Róbert, Pogány Judit, Takács Katalin...ilyen névsor láttán minden filmrajongó szíve hangosan megdobban, hiszen szinte a mai magyar színjátszás legnagyobb és legkedveltebb színészeiről, színésznőiről van szó. Nem is lenne mitől félnünk, hiszen nevük garancia szokott lenni a remek szórakozásra...csak az a fránya forgatókönyv és rendezés is fel tudott volna nőni a feladathoz.
A helyszín a Pirandello Színészotthon, ahol a civilizációtól 15 km-re tengetik öreg napjaikat rég elfeledett, jobb időket megélt színházi emberek: van köztük forgatókönyvíró (Koltai Róbert), a Nemzet Színésze (Hámori Ildikó), epizód szerepeket játszott szenilis öregúr (Bodrogi Gyula), mindannyiunk egyik Szomszédja (Pogány Judit), az orvosok között a legjobb színész (Bálint András) és olyan is, aki legalább már 200 alkalommal halálozott el... csak is és kizárólag színpadokon (Jordán Tamás). Ide költözik be legújabb, hetedik válása után kényszerből a TV legnevesebb nyomozójának, Radetczky hadnagynak a megformálója, Tolnai Tivadar (Kern András). Hamar kiderül, hogy mindegyik bentlakó találkozott már vele a pályája során valamilyen úton módon, és komoly sérelmeket szenvedtek el általa. Aztán egyik éjjel gyilkosság történik...
Kern a Gondolj rám főszereplőjéhez hasonlóan most is tökéletesen hozza a zsémbes, kicsit megfáradt, a felgyorsult, modern világtól lemaradozó, inkább többször bunkó, mint nem, de valamennyire azért szerethető figurát. A többi legenda azonban 1-2 szereplőtől eltekintve alig kap rendes játékidőt, amitől nem csak ők, hanem a nézők is becsapva érezhetik magukat. Hiszen ki hallott már olyan csúfságot, hogy ha van egy Bodrogi Gyulád vagy akár egy Pogány Juditod (de itt a többiek nevét is simán felsorolhatnánk), akkor alig adok nekik játékidőt?
Pedig a bűnügy felvezetése elég jól indul, de aztán kb 2 perc alatt el is hal a jóérzésünk. Aki már valaha is látott vagy netalántán olvasott olyan krimit, ami egy elszigetelt helyen játszódott, az tudja, hogy milyen izgalmas lehetőségeket lehet kihozni ebből az alaphelyzetből (khm például a Tíz kicsi néger vagy a Gyilkosság az Orient expresszen, hogy mást ne is mondjak, csak a leghíresebbeket). És azért hogy ha egy cozy mistery címkéjű, manapság roppant népszerű műfajú alkotásról van szó, akkor már nagyjából képbe is kerültünk, hogy mire is kéne számítanunk. Ha esetleg nem mindenkinek lenne ismerős ez a meghatározás, akkor pár szóban vázolom, hogy miről is van szó: olyan krimi, amelyben a gyilkosság felderítéséről, az ártatlanok felmentéséről, a bűnösök leleplezéséről szól a történet, amihez még hozzátesz a hangulat, a környezet, a közösség és a szerethető, valamint az ismerősnek tűnő karakterek. A bűntényt szinte minden esetben egy botcsinálta, de éles eszű amatőr fejti meg, nincs durvaság, erőszak, vér is alig.
A film a többet markol, de sajnos nagyon keveset fog tipikus példája, egyszerűen nagyon rossz helyeken vannak a hangsúlyok. Mégis ki akar egy fatelepen éppen zenekart alakító, és a neven tipródó két lúzert nézni, amikor sokkal érdekesebb sztori várhatna minket egy telekkel arrébb?! Sajnos a humor is erősen hibádzik, néhányszor önkéntelenül is elmosolyodunk, de bőven vannak olyan esetek, amikor a fejünket fogjuk az inkább csak erősen kínos dolgokon.
Félreértés ne essék, özönleni fognak a nézők a moziba, hiszen egy igazán ütős színészgárdát sikerült összeverbuválni, a krimi műfaja sem megy ki soha a divatból. És bár valószínűleg nem lesz bukás, sajnos sokkal többet érdemeltek volna ezek a közönségkedvencek. Azt viszont a Ma este gyilkolunk előnyére kell írnunk, hogy lehetőséget adott ilyen nagy színészeknek, hogy újra szerepelhessenek mozivásznon, hiszen őket mindig nagyon jó nézni...csak hozzájuk sokkal méltóbb alkotást kéne letenni a vászonra. 
Ahogyan megjelenik a vége felirat, úgy fogunk felemás szájízzel távozni a moziteremből. Ami valljuk be, benne volt a pakliban, hiszen ez tipikusan az a film, amely igen csak remek is lehetett volna, hiszen minden adott volt hozzá. Elég csak annyit megemlíteni, hogy Köbli Norbert nem saját nevén van feltüntetve forgatókönyvíróként, hanem Monori Abigélként, A játszma egyik karaktereként.
És ha már mindenáron meg akarunk nézni egy Ma este... kezdetű művet, akkor inkább menjünk el az egyik belváros színház repertoárjában levőre. Sokkal jobban fogunk szórakozni...
A Ma este gyilkolunk október 31-től látható a mozikban.
