A francia filmekről annyit, hogy amiket eddig láttam, azoknak egy sajátos hangulatuk volt és ezt leginkább a képi világ és a színészi játékban bontakozott ki. Ennél a filmnél is már 4-5 perc után észrevehetőek ezek a jelenségek.
Nekem személy szerint a 90-es évek elejétől készült francia filmek kifejezetten tetszenek, és biztos vagyok benne, hogy ebben közrejátszik a rendkívül jó színészi társaság, akiket láthatunk a filmvásznon.

A film rendkívül magas szinten kezdődik és már a kezdő képsorokkal megvettek engem. Kellően bizarr látvány fogadott, amihez egy nagyon jó dallamot választottak aláfestő zenének. Ezzel a film iránti érdeklődésem még jobban megnőtt.
Ezek után maga a story is nagyon jól ki lett találva. Távol a hegyeknél Kerkérian (Vincent Cassel) egy sírrongálás ügyében nyomoz. Vele egy időben Niémans felügyelő (Jean Reno) viszont egy gyilkosság ügyén dolgozik. Ők ketten nem ismerik egymás, ezért nem is sejtik, hogy a két eset összefügg. A nyomozás során egymásra találnak és együttes erővel próbálják megtalálni, hogy ki követte el ezeket a bűnöket...

Személy szerint nagyon szeretem az ilyen stílusú filmeket és ez is nagyon sokáig tetszett, de a film közepe felé eléggé kiszámítható lett és ez egy kicsit negatívum volt a számomra. Szerencsére egy kisebb csavarral azért kitudták húzni a slamasztikából az alkotást. Viszont maradtak benne hiányérzetek és a film után feltettem a kérdést magamnak, hogy mi lett volna ha... ?!

Ami nagyon tetszett az egész filmben, az a szereposztás. Jean Renot a legjobb francia színésznek tartom. Nagyon sok féle filmben játszott már és sosem csalódtam benne. A személyisége a filmekben mindig el van találva és ezt a tekintetével még jobban áttudja adni. Mellette akinek a játéka mindig felüdülés az Vincent Cassel. Szerintem hatalmas figura.

Ezek után, ha összegezni akarom a filmet, akkor azt mondom rá, hogy egy jó film lett, DE...
Viszont nem bántam meg, hogy megnéztem, mivel hiány pótlásnak tartom, mert nagyon sokan ajánlották már. Úgyhogy a film letudva és legyen 7/10