Enter the Void

Függönyök behúzva, redőny leengedve, így a sötétség elnyelte a szobát. Ezek után már csak a filmet kell elindítani, hogy kezdetét vegye az utazás egy másik dimenzióba...

A rendező, Gaspar Noé egy brutális filmet alkotott, melyet csak a legbátrabbak tudnak végignézni. Ezt a filmet utálni vagy szeretni lehet, a köztes állapotot nagyon nehezen tudom elképzelni. Azok a nézők, akik szeretik a nehezen emészthető filmeket, azoknak könnyedén nyújthat egy felejthetetlen élményt ez a hihetetlen atmoszférával rendelkező alkotás. (persze kivételek mindig vannak)

A filmet szinte lehetetlen bármilyen műfajba is besorolni, de úgy érzem pont ez miatt lett egy egyedi alkotás. Nagyon kevés ehhez hasonló film van, úgyhogy egyszer mindenképp érdemes megtekinteni. Maga a story se egyszerű.
Egy drogokkal kereskedő kamaszt (Nathaniel Brown), meggyilkolnak Japánban, majd szellemként visszatér, hogy a nővérére (Paz de la Huerta) vigyázzon. A két fiatalnak hányattatott sorsa volt, ezáltal az egyikük a droghoz a másikuk a szexhez nyúlt. Mindkettejüknek az életét egy szörnyű tragédia pecsételte meg....

Mint mondtam a történet nem egyszerű, melyet az időbeli ugrások még jobban megnehezítenek, ráadásul a legtöbb esetben párbeszédek sincsenek a filmben. A beszéd helyett a képek mesélnek, így sokkal vizuálisabban kell értelmeznünk a mondanivalót. A képek általi beszédet utoljára a Sátántangó című filmnél éreztem ennyire erősnek. Elképesztően beletudja élni magát, így a néző a filmbe.

A film egyik legnagyobb erőssége az operatőri munka volt. Remekül beállított képeket kaptunk és a filmet ezáltal teljesen magunkévá tudhattuk. Olyan volt, mintha tényleg ott lettünk volna. Mi voltunk a +1 szereplő a filmben.
Ezek mellett az elnyújtott snittek is fantasztikusak voltak, bár a film második felében kicsit leültette nálam a cselekményt, de úgy gondolom ez egyáltalán nem volt vészes dolog.

Amiről még illik beszélni, az a zene és színészek. A zenét remekül eltalálták és nagyot tudott dobni a film hangulatán. Viszont, hogy tényleg egy minőségi mozit kaphassunk, kellettek a bevállalós színészek is. Nem egy olyan jelenet volt, ahová oda kellett magukat tenni. De szépen megoldották, úgyhogy piros pont jár nekik.

Úgyhogy összességében azt kell mondanom, hogy remek élményt nyújtott a film. 8,5/10

Miután megnéztem az Enter the Voidot, úgy éreztem, hogy jobban meg kell ismernem Noé munkásságát, így megtekintettem a Lóhús című filmjét is.

Lóhús

Gaspar Noé is, mint sok más rendező a rövid filmekkel kezdte karrierjét. A leghíresebb ezek közül a Lóhus volt, melyet 1991-ben rendezett. Azt nem mondom, hogy hátast dobtam tőle, de látszott a filmen a sajátos stílusa + az operatőri munka, melyet az Enter the Voidban is láthattunk. Persze még nem olyan kifinomultan.

A film eléggé morbid és megrázó képekkel teli alkotás. Mindjárt az elején megbotránkoztatja a nézőt, úgyhogy itt a néző eldönthető, hogy kinyomja a filmet vagy folytatja. A későbbiek során már nem lesz annyira erős a film, de egy bizonyos szintet még mindig fent tud tartani. Egyszer érdemes neki ülni, hisz csak 40 perces az egész. Akinek erős gyomra van az tegyen vele egy próbát. 6/10

Úgy érzem érdemes volt megtekinteni ezt a két filmet, mert egy nagyon érdekes rendezőt ismerhettem meg Gaspar Noé személyében.