Bizton állíthatom, hogy a filmtörténelem egyik legbizarrabb alkotása ez a film. 1929-ben mutatták be egy zártkörű rendezvény keretein belül ezt a fantasztikus alkotást, melyet a kor egyik legnagyobb rendezője, Luis Buñuel, illetve a világhírű katalán-spanyol festőművész, Salvador Dalí készített. Az Andalúziai kutyát a nézők a filmtörténelem legelső szürrealista alkotásként láthatták a filmvásznon.
Ha röviden és tömören kéne jellemeznem, akkor azt mondanám, hogy egy elborult művészfilm. No, de mégis miért, hiszen azokban az időkben az emberek azért jártak filmvetítésekre, hogy kikapcsolódjanak és szórakozzanak. Persze Dalí és Buñuel célja más volt, hiszen teljesen más szempontok alapján szerettek volna hatást gyakorolni a nézőkre. Egy olyan filmet hoztak létre, melyet nagyon nehéz befogadni és nincs egy normális lineáris cselekménylánca, azaz a jelenetek nem kapcsolódnak egymáshoz. A filmben groteszk, illetve abszurd módon ábrázolt képeket kapunk, melynek a célja, hogy a nézőt meghökkentse és sokkolja. Ezt a hatást még 80 év után is simán eléri és ezért is lett a mozgóképes történelem egyik kiemelkedő alkotása. Olyan híres jeleneteket láthatunk, mint a felmetszett szem vagy a hangyákkal teli tenyér. (aki nézegetett már filmes könyveket, az biztos, hogy találkozott már velük)
Magyarul a film alapvető célja, hogy ok nélkül is hatást gyakoroljon ránk. Buñuel is kijelentette, hogy nem kell logikát és értelmet keresni a filmben. "A film címe azért Andalúziai kutya, mert nincs benne sem andalúz, se kutya."
Összefoglalva azt mondom, hogy ezt a filmet mindenképp látni kell egyszer az életben. A játékideje is bőven átvészelhető, hisz kevesebb mint 20 perc. Ugyebár némafilm és fekete-fehér, de ez nem szabad, hogy ez eltántorítson bárkit is, mert megéri megnézni. 9/10