Rengeteg olyan film létezik világszerte, melyek nem kapták meg a kellő rivaldafényt, holott megérdemelték volna. Tökéletes példa erre a Ház a ködben című amerikai filmdráma, ami nem kevesebb, mint három Oscar jelölést kapott annak idején. (Legjobb női mellékszereplő, legjobb filmzene, legjobb férfi alakítás) Tehát bizton állíthatom, hogy nem egy alacsony szintet képviselő moziról van szó.
Kathy Nicolo (Jennifer Connelly) élete romokban hever, mivel nem rég vált el a férjétől, és még az otthonából is kilakoltatták. A háza rövid időn belül elkelt egy aukció folytán, mégpedig egy iráni bevándorló, Massoud Amir Behrani (Ben Kingsley) által. Kathy nem adta fel és jogi útra terelte az esetet, ami egy bizonyos ponton megtorpant, így más lehetőséget kellett keresnie. Mind két félnek rendkívül fontos volt a ház, és ezért is alakult ki a konfliktus helyzet, mely túl messzire vitte őket…
Vadim Perelman első alkalommal ült a direktori székben, amikor megrendezte a Ház a ködben című egész estés filmjét. Meg kell jegyeznem, hogy egyáltalán nem tűnt kezdőnek, mert egy rendkívül jól felépített drámát rakott össze. Ha megértettük a filmet, akkor a megtekintés után észrevesszük, hogy a cím elrejti az egész alkotás mondanivalóját. Ugyebár a ház a biztonságot vagy az otthont jelentheti (jelen esetben egy bizonyos kapcsolatot is), míg a köd a bizonytalanságot vagy éppen a kilátástalanságot. Az előbb említett dolgot szeretnék megszerezni a felek, az utóbbit viszont elkerülni. A történet folyása során egyre mélyebbre jutunk, és egyre drámaibb lesz a hangulatunk, nekünk nézőknek is. Mégpedig a remek zeneválasztás miatt, amiért James Horner megérdemelten kapott Oscar jelölést.
Viszont, ami a csúcs volt a filmben az a színészi gárda. Mind két főszereplő, ugyebár Oscar díjas, tehát elvárhattuk tőlük a remekbeszabott alakítást, amit az utolsó percig megkaptunk. Először talán Jennifer Connellyt kell megemlítenem, mert az ő alakítása volt a „gyengébb” a filmben. Elképesztő mód átadta a film hangulatát a játéka, hisz minden az arcára volt írva. Tehát ha valami kizökkentett minket a filmnézésből, akkor elég volt az arcára tekinteni és máris visszakerültünk a film által megteremtett atmoszférába. De a legnagyobb durranást Ben Kingsley okozta. Több esetben is tátott szájjal tudtam csak nézni, amit csinál, mert ennyire erőteljes és tökéletes alakítást ritkán lát az ember. A tekintete nagyon sokáig a szemeim előtt lesz.
No, de sajnos egy rossz pontot is meg kell említenem, mert a film során egy elég nagy kilengést éreztem. Annyira leült számomra a film közepe, hogy ezt nem tudom elfelejteni. Valahogy az nem jött át, vagy nem tudom, de ott kevés volt. Mindazonáltal a film mindenképpen ajánlott a megtekintésre, már csak a színészek miatt is. Aki drámázni szeretne annak tökéletes választás. 7/10
