Tim Burton a sok éven át tartó hanyatlását végre valahára letudta, mégpedig egy korai rövidfilmje, a Frankenweenie egészestés újragondolásával. A legnagyobb pozitívum, hogy a film elkészítéséhez azt a stop-motion technikát alkalmazta, amivel anno felkeltette az egész világ figyelmét.
A forgatókönyvet saját maga írta, hiszen 1984-ben már megalkotta az alapjait, amit most csak kibővítenie kellett. A story a kis Victor Frankensteinről szól, aki egy szerencsétlen baleset során elveszíti a legjobb barátját, Sparky-t. A lelkiekben összetört fiú egy biológia órán látott kísérlettel próbálja kétségbeesetten visszahozni szeretett kutyáját az életbe. A kísérlet sikerrel végződik, és Sparky ismételten az élők sorát erősíti, ám a kisváros lakosai nincsenek felkészülve egy ilyen eseményre, és ezért a félelem uralkodik el a legtöbbjükön. Victor és Sparky azonban megpróbálják bebizonyítani, hogy az újraélesztett kutyának bizony van helye a városban…
Szeretném azt mondani, hogy Burton kárpótolt a sok gyenge filmje után, de nem teszem, legalábbis nem teljes mértékben.
Alapjába véve örültem, hogy a régi énjét mutatta felénk, és ez mindenképpen dicséretes, ugyanakkor a filmjében nem volt meg az a bizonyos átütőerő, amivel létrehozhatta volna a tökéletes Frankenweenie művet. Véleményem szerint a forgatókönyv volt a ludas ebben, mivel feszültségmentesre és laposra sikeredett, és ezért több helyen unalmassá vált a film. Azonban ezzel a kis „aprósággal” le is lehet zárni a negatív krtikiát, mert „csak” ennyi hibája volt a filmnek…
…minden más pozitívum volt. Legelőször talán a legszembetűnőbb dologgal kell kezdenem, mégpedig a fekete-fehér ábrázolással. De, miért is próbálkozott meg Burton ezzel a színösszetétellel? Nagyon egyszerű a válasz, mivel aki ismeri Frankenstein történetét, az láthatja, hogy a most értékelt film rengeteg dologban hajaz rá. Burton szerény véleményem szerint egyrészt ezzel szeretett volna tisztelegni az örök klasszikus film előtt, amit a 30-as években készítettek, másrészt a ’84-es filmjét is így alkotta meg. Ráadásul nem elhanyagolható, hogy ez az ötlet rendkívül hangulatossá tette a filmet. Ehhez hozzácsapta még a sajátos rajztechnikáját, plusz a stop-motion effektet, és megalkotta a filmet. Ami összességében nem volt rossz, de van egy bizonyos hiányérzete az embernek. Mindenesetre a Burton rajongóknak mindenképpen ajánlott a film, mert tényleg ad abból a zsenialitásból, amit több filmjében is kamatoztatott. 7/10