Stanley Kubrick karrierje az 50-es években kezdődött el, a Fear and Desire című filmmel, ám az igazi siker az 57-ben kiadott alkotása, a Dicsőség ösvényei hozta meg, amit a mai napig a legjobb háborúellenes alkotásnak tartanak, ráadásul előkelő helyen szerepel az I. világháborús filmek között is.

A története pedig a következő: A francia katonák folyamatos harcban vannak a németekkel, és Mireau tábornok egy olyan feladatot kap, amely egyenlő az öngyilkossággal, vagyis a "Hangyavár" bevételét. Dax ezredes először ellenzi a parancs végrehajtását, de később elfogadja. A roham megkezdése után, nagyon gyorsan vissza kell fordulniuk, hiszen óriási a veszteségük. A visszavonulás után a „gyáva” katonákat felelősségre vonják, majd elrendelik, hogy végezzenek ki 100-100 katonát az ezred, három századából. Dax ezredes nem nézi ezt jó szemmel és megpróbálja magára hárítani a felelősséget…

A film Humphrey Cobb regénye alapján készült, és olyan visszhangot váltott ki, hogy több országban is betiltották. Holott egy olyan alkotásról beszélünk, amit mindenkinek látnia kéne. A forgatókönyv fantasztikus, az operatőri munka szintén. Kirk Douglas, aki a kor egyik legnagyobb csillaga, lenyűgözően testesíti meg Dax ezredest. A párbeszédeket is dicsérni lehet csak, de a csúcspont a film lezárása volt, és az ott kiteljesedő érzelmek súlya, amit egy ártatlan német lány nyújtott felénk, miközben énekelt a piáló francia katonák között. Ez az utolsó 3 perc annyira zseniális, hogy akinek idáig nem tetszett a film, annak biztos vagyok benne, hogy megváltozik a véleménye. Az arcokról mindent lelehetett olvasni. Kubrick elindult a világhírnév felé és az élete végéig meg sem állt. 8/10