Pete Dexter papírra vitte, Lee Daniels megfilmesítette, Cannes pedig kiakadt rá. Valahogy így lehetne röviden összefoglalni a The Paperboy című filmet. A filmet mely a megtekintése után vegyes érzéseket kelt az emberben, azzal, hogy vannak zseniális jelenetei, és vannak olyan részei is, amiket jobb lenne nem látni…

A forgatókönyvet maga az író készítette el, ám a regényhez képest a direktor néhol változtatott egy kicsit.
A történetet egy narrátor meséli el, aki történetesen a testvérek (Efron, McCounaghey) gyerekkori fekete cselédje. A tesók egy rendőrgyilkossággal vádolt halálraítéltet próbálnak felmentetni. A helyzet viszont nem könnyű, mert rendkívül sok dolog nehezíti a munkájukat…

Lee Daniels csupán 2 filmet rendezett a Paperboy előtt. 2005-ben az Árnyékboksz című nem túl sikeres filmet, és 2009-ben a Precious – A boldogság ára című drámát, ami a hírnevet is meghozta a számára. Utóbbi filmjéért 2 Oscar jelölést is kapott (legjobb film, legjobb rendező), ám megnyerni egyiket sem tudta. Tehetsége azonban megkérdőjelezhetetlenné vált, így az előzetesek alapján sokat várt az ember a legújabb filmjétől.

A story adott volt, de csak részben tudták megfelelően megvalósítani. Nem volt meg az a bizonyos lineáris cselekménysorozat, amivel élvezhető lett volna a film. Néhol többet, néhol kevesebbet nyújtott a mű. Daniels nem találta meg az egyensúlyt, pedig sok minden adott volt a jó film elkészítéséhez. Először is volt egy jó operatőrük, aki dicséretes munkát végzett, valamint volt egy rakás elsőosztályú színészük, akikkel nem nagyon lehetett volna hibázni. Zac Efron jól játszott, és egy percig nem mutatta a High School Musiceles énjét. Matthew McCounaghey pedig elkezdett színészkedni. (Egyre jobban bírom a csávót, pedig nagyon ellenszenves ember volt, de szerencsére hozott egy Lincoln Lawyer, és Killer Joe alakítást is az évek során, és megmutatta, hogy tud játszani.) Ugyanakkor a legnagyobb meglepetést Nicole Kidman és John Cusack okozták. Előbbi egy Glóbusz jelölést is kapott, míg utóbbi egy teljesen új oldalát mutatta a filmvásznon.

De Danielséknek ez sem volt elég a jó munkához, és nem tudták összehozni azt, amit vártunk. Számomra rémunalmas volt a film, pedig ígéretesnek indult. Bár azt még hozzá kell tenni, hogy a filmet nem fogják elfelejteni egy könnyen azok, akik látták, hiszen voltak benne felejthetetlen jelentek is, amikkel beállhat a mozi olyanok mellé, mint a korábbi Cannesi botrányfilmek; a Visszafordíthatatlan, Enter the Void, vagy az Antikrisztus.

A végeredmény viszont nem több, mint 5,5/10