Csak úgy, mint a horror rajongók, a sci-fi műfaj kedvelői sem lettek elárasztva minőségi filmekkel az elmúlt években. Így, amikor elhangzik az űr, idegen, jövő, akkor egyből felkapják a fejüket. Az elmúlt néhány évben inkább a kis költségvetésű sci-fik kerültek előtérbe (Moon, Apollo 18, stb.), no persze volt azért egy Star Trek, Prometheus film is, amik remek szórakozást nyújtottak, de ez kevés. Kell még, hiszen a mai technikával ezt a műfajt kegyetlenül ki lehetne használni.

A TRON című film folytatásának rendezője, Joseph Kosinski megmutatta, hogy ért a rendezéshez, így nem kellett nagyon aggódni, hogy óriási bukás lesz-e a Feledés. Az előzetesek alapján látszódott, hogy itt is nagyon odafigyelt a látványra, (ami nagyon fontos), de vajon a történet is kellően jó-e ahhoz, hogy ne csak egy látványorgiát kapjunk? Az Oblivion több lesz, mint egy tucat film? Tom Cruise nem riasztja el a nézősereget? A bemutatás napján mindenre választ kaptunk. Nézzük is tehát…

2077-et írunk, amikor a Föld népessége a kihalás szélére sodródott. Az emberiséget egy idegen faj támadta meg, akiket végül legyőztünk, de súlyos veszteségek árán. A bolygó lakhatatlanná vált, és 99%-ban a túlélők áttették a székhelyüket a Titánra. Egyedül Jack Harper és segédje maradtak a bolygón, hogy megvédjék a drónokat…

Joseph Kosinski eddig két filmet rendezett, és mind a kettő kivételes alkotás volt. Látványban 5 csillagos, valamint elképesztően jól ábrázolta a poszt-apokaliptikus jövőt. Van fantáziája, ami a sok kis érdekességből, épületből, kütyüből árad, illetve a történetből, hiszen Kosinski volt a forgatókönyvíró is. Ez a 38 éves ember nagyon érti a dolgát, és remélem a jövőben csak sci-fi filmeket fog rendezni. Ő és J.J. Abrams vehetik át a sci-fi univerzum hatalmát, és ez szerintem nagyon jót jelent nekünk, nézők számára.

Kosinski fantáziája határtalan volt, ami meg is látszódott a filmben, mert rengeteg szál maradt kibontatlanul, amit a bő 2 órás játékidőben egyszerűen lehetetlen feladat lett volna elmesélni. Persze lehet azt mondani, hogy megidézte a régi idők filmjeit, ahol a film lezárásával megannyi szál maradt elvarratlanul, annak érdekében, hogy az alkotásról ne csak olyan vélemények születhessenek, hogy „jó”, „rossz” stb, hanem az emberek gondolkozzanak el, és használják az elképzeléseiket. Ez jó dolog, de vigyázni kell vele, mert ha nem találjuk meg a kellő egyensúlyt, akkor bukás is lehet belőle. A rendező közel járt a jóhoz, de hibázott. Az alapanyag zseniális, és itt fordult meg a fejemben, hogy simán lehetne még 1-2 részt csinálni hozzá, hogy szélesítsük az eredeti ötletet. (bár nem hiszem, hogy lesz folytatás)

Sok-sok év után tehát kaptunk egy olyan sci-fi filmet, ami nem csak látványban nyűgöz le minket. Ugyanakkor persze, fontos, hogy a CGI segítségével ámulatba ejtsük a nézőket, (itt meg is kaptuk), de egy jó film nem csak ebből áll. Egy jó filmben nem csak akció van, hanem történet is. Tehát, aki azt hiszi, hogy kap egy 2 órás piff-paffot az idegenekkel, az el se kezdje nézni a filmet, mert nagyot fog csalódni.

A bőség hatalma nem csak a cselekményre hatott ki, hanem a karakterekre is. Míg Tom Crusie karaktere kidolgozott volt, illetve a színész hozta a jó játékot, addig a többiek teljes mértékben a háttérbe szorultak. Kidolgozatlanok, és legtöbbjük jelentéktelen volt. A zseniális húzás az lett volna Kosinkitől, ha nem 1 emberre koncentrál, hanem minimum 7-8 különböző szereplőre, akiket ha kellően kidolgoz, akkor sokkal erőteljesebb lehetett volna a film. De ennek hiányában kaptunk Morgan Freemant, akinek a jelenléte pozitívum volt, mindaddig, amíg elmondta azt az 1-2 mondatot, ami a szerepét kimerítette. Nikolaj Coster-Waldau még ennél is jelentéktelenebb volt sajnos...

No, de ettől függetlenül megérte a pénzt, és egy remek sci-fit láthat az, aki megtekinti a Feledést. Azt a Feledést, ami nem hiszem, hogy hamar a feledés homályába fog kerülni. Lenyűgöző ugyan, de nem hibátlan. 8/10