Bill Paxton a 80-as, 90-es években élte az aranykorát, majd eltűnt a rivaldafényből, és most visszatért, hogy megformáljon egy sablonos, öntörvényű szemétládát. Mindezt az óriási hótömeg kellős közepén, hólapát helyett puskával karöltve.

Az éghajlat rossz viszonyai miatt 2045-re a Föld még életben lévő lakosai kolóniákba szerveződtek, hogy együttes erővel túléljenek. A lakók feladata, hogy fenntartsák az életet a bolygón, és a betegségeket elkerüljék. A Hetes számú kolónia segélykérő üzenetet fog, majd Briggs néhány embere segítségével útnak indul, hogy az Ötös számú telepesek után kutassanak, ám amit ott találnak az óriási fenyegetést jelent számukra…

Én személy szerint odavagyok az efféle poszt-apokaliptikus filmekért, mert rengeteg fantázia van bennük, amit ki lehetne aknázni, de sajnos nem mindig jön össze a minőségi tálalás. A kolónia is sajnos az „örök reménység” címet tudhatja magáénak, hiszen az alapötlet, miszerint bekövetkezik az új jégkorszak, az emberek kolóniákba szerveződnek, és a túlélésért küzdenek, mind-mind jó ötlet, és ezeket összegyúrva egy frankó kis filmet lehetett volna létrehozni, ám sajnos Jeff Renfroenak ez nem sikerült, pedig néhány nevesebb színész is a segítségére voltak. (Bill Paxton, Laurence Fishburne, Kevin Zegers)

Az egészet ott rontották el, hogy a játékidő nem lett több, mint másfél óra, ami miatt sok érdekességet csal felületesen érintettek. Renfroe nem vágyott sikerre, és elégedett volt a sablon ötletekkel, amivel végül teletűzdelte a filmet. Ezek a megszokott lépések a karakterekre is kiterjedtek, mert az összes általában ellőtt személyiség típust láthatjuk a játékidő folyamán.

A film egészen addig jól muzsikál, amíg a „felfedezés” rész történik, ám amikor ennek vége, akkor a következő lépcsőfok helyett inkább visszalépést mutatott a film, ami miatt unalmas, és néhol már kínossá is vált. Ehhez sajnos asszisztált a CGI is, mely nem a legrosszabb, de éppen azt a határt súrolja, hogy egy HD felületen már bántó lehet a szemnek a mű környezet.

A kolónia összességében viszont az egyszer nézhető kategóriába tartozik, mert bár sok a hibája, de még így sem olyan rossz választás a kikapcsolódásra. Többet, sokkal többet is ki lehetett volna hozni belőle, de Renfroenak csak ennyire futotta. Majd legközelebb… 5/10