Dolph Lundgren és a B filmek.
Leszámolás Kis-Tokióban (1991)
Vannak olyan filmek, amikre csak annyit lehet mondani, hogy annyira rosszak, hogy az már jó. Mark L. Lester klasszikusa is ebbe a kategóriába tartozik, hála a töménytelen buta akciónak, és az oltári nagy bakiknak. De ez nem is baj, mert ezeket a filmeket pont azért szerettük, mert nem tökéletesek, valamint végetlenül egyszerűek és lényegretörőek.
Japánban már több évszázada tevékenykedik egy titkos bűnszervezet, mely uralja az egész ország alvilágát. A Yakuza azonban úgy gondolja, hogy itt az ideje betörni az amerikai drogpiacra is az új, halálos szerükkel. Az Államokban viszont emberükre akadnak, hiszen Johnnyt és Kennert nem abból a fából faragták, hogy az első golyó eldördülése után sírva fussanak haza…
Dolph Lundgren a második vonalat képviselte az akcióhősök között, de bőven megérdemli, hogy Arnoldékkal emlegessük egy lapon. Nem született világot megváltó alkotása, de tudta, hogy mi kell az embereknek a 80-as, 90-es években. A Leszámolás Kis- Tokióban egyike azon filmjeinek, melyet egyszer mindenképpen látni kell, ha szerettük azt a tesztoszteronnal töltött időszakot.
A forgatókönyv szerintem simán kifért egy A/4-es oldalra, valamint a dialógusokra sem fordítottak sok időt. (a szinkronra meg pláne… alig volt jobb, mint a hangalámondásos) De a lényeget megkaptuk, ami a végeláthatatlan gyilkolást, és a brutális erőszakot jelentette. Nem kérdeztek, nem fecsérelték a drága időt csavarokra és egyéb időhúzó jelenetekre, hanem zúztak benne (ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a 75 perces játékidő). Lundgren és Lee jól muzsikáltak együtt, és egy ízig-vérig B filmet hoztak el nekünk a 90-es évek elején. Manapság valószínűleg menne a kukába ez a film, de hála a kor egyedi hangulatának, a Leszámolás Kis-Tokióban ma is nézhető. No, persze azoknak, akik meg tudják emészteni ezeket a filmeket. 6/10
A Büntető (1989)
Közismert nevén a Megtorló. Számos ember Frank Castle-t tartja a legjobb képregény karakternek, és a mai napig várnak arra, hogy egy csúcsminőségű Punisher filmet kapjanak, mindezidáig hiába. A Dolph Lundgren nevével fémjelzett verziónak nem tett jót, hogy abban a korban készült, amikor a Marvel képregény-adaptációk minősége a béka segge alatt voltak, így sajnos a Büntető sem lett jó…
Frank Castle különleges ügynök utolsó akciójába végzetes hiba csúszik, és ennek hatására az alvilági nagyfőnök az ő családján áll bosszút. Frank élete ezek után teljesen megváltozik, és csak egy dolog élteti, hogy megtorolja a hidegvérrel elkövetett gyilkosságot…
A Büntető legnagyobb hibája, hogy úgy akarja komolyra venni a figurát, hogy hiányoznak belőle azok az elemek, melyekkel elérhették volna a nagyszerű végeredményt. Se történetileg nem volt jól kidolgozva, se hangulatilag nem ütötte meg a szintet, de még szerencsétlen Lundgren sem volt jó a szerepben a fekete hajával. (Ezzel nem őt akarom bántani, de nagyon nem illett bele a szerepbe.) Mark Goldblatt rossz időben és rosszul rendezte meg a filmet, amire felesleges rászánni a másfél órát. 3/10