Az első rész pénzügyi sikere arra ösztönözte a Fox-stúdiót, hogy berendeljék a folytatást. Bár valószínűleg már az első rész bemutatása előtt tudták, hogy ez az X-Men széria nem állhat mindösszesen egy filmből, mert úgy nem lenne egy kerek egész. Meg is történt 2003-ban a dolog, és Bryan Singer ismét megkapta a rendezői széket. A korábbi 75 milliós büdzsét feltornászták 110 millióra, így jóval több ötletet tudott megvalósítani. A kérdés már csak az, hogy sikerült-e neki megvalósítani, és ha igen, akkor azt hogyan?

Egyre inkább a felszínre került a mutánsok és az emberek ellentéte. Tüntetések, szavazások és egyéb módszerek segítségével próbálnak meg az emberek harcolni a saját világukért, mert hát a mutánsoknak nincs helye a Földön. A legnagyobb hangadó William Stryker professzor, aki köztudottan gyűlöli a mutánsokat, így minden tőle telhetőt megtesz, hogy elpusztítsa őket…

Singer tudatosan építette tovább a mutánsok világát. A több pénzt arra használta fel, hogy jobb legyen a filmje nem pedig arra, hogy más legyen, valami új legyen, azaz olyat vállaljon, amit nem tud teljesíteni. Csupán annyit tett az egésszel, hogy befoltozta azokat a hézagokat, amire nem volt lehetősége az első résznél. Továbbá a megmaradt összegből új szereplőket hozott be a kamerák elé, illetve minden kis elemhez hozzárakott egy kicsit, hogy a film, az összképet tekintve legyen több mint az első.

Sikerült is neki, mert az X-Men 2 minden téren jobb lett, mint a Kívülállók, de az alapkoncepción nem változtatott, és ezért lett igazán jó folytatás. Magneto és X-Professzor még mindig keményen harcoltak a maguk igazáért, és az emberek még mindig féltek a mutánsoktól. Mindenki egyre nagyobb fegyverhez próbált nyúlni, hogy végül csak egy maradjon állva. Bryan Singer világa csak úgy, mint az első részben itt is magával ragadó volt, mert egy kegyetlenül erős atmoszférát teremtett a filmjének. Talán egy kicsit komorabb és sötétebb is lett az egész, de ez csak jobbá varázsolta a produkciót.

Talán amiben nem találta meg az egyensúlyt az a karakterek elegendő játékideje. Bár a film majd’ fél órával hosszabb lett, mint az elődje, de mégsem sikerült igazán elegendő játékidőt szánni az egyes karaktereknek. Küklopsz, Árnyék is kissé a háttérbe szorult, de talán említhetném még Xaviert is. Viszont néhányan meg több időt kaptak, mint például Rozsomák, illetve Jean Grey. Előbbinek a múltja, utóbbinak pedig a jövője került előtérbe. Igazság szerint ennyi karakterrel nehéz is jól bánni, és ennyi hiba bele is fér, mert összességében nem rontott az összképen, talán csak egy kis hiányérzetet teremtett, de nem vészeset.

Mindent egybevetve tehát az X-Men 2 egy remek folytatás lett, ami nem esett áldozatául a nagyobb térnek és a nagyobb költségvetésnek. Bryan Singer csak úgy, mint az első résznél itt is remek munkát végzett, és tovább bővítette a mutánsok világát. Ha csak egy hajszállal is, de jobb lett ez a rész, mint az előző, így elkönyvelhetjük egy sikeres folytatásnak (pénzügyi sikereket nem beleszámolva). 8,5/10