Van egy érzésem, hogy nem én voltam az egyetlen olyan gyerek, aki egy Van Damme film után lenyomott néhány fekvőt, vagy megcsinált egy-két nyújtógyakorlatot, hogy azt érezze, most Ő is Van Damme lett. A belga akciósztár a Véres játék című akciófilmmel robbant be a köztudatba és vált igazi nagyágyúvá, hogy aztán a későbbiekben olyan filmekkel örvendeztessen meg bennünket, mint a Kickboxer, a Dupla dinamit, vagy a Tökéletes katona. A Véres játék azonban nem csak első siker lett, hanem a JCVD filmográfia egyik legjobb darabja is.
Frank Dux leghőbb vágya, hogy elindulhasson a híres Kumite versenyen, amit Hongkong egyik sötét sikátorában rendeznek meg. A verseny véres és kegyetlen, emellett előfordul, hogy a versenyzők közül néhányan holtan végzik. Dux azonban hajthatatlan, mert neki bizonyítania kell…
Bunyós filmet nem nehéz összehozni, de jó bunyós filmet már annál nehezebb, és hogy miért? Mert sokan azt hiszik, hogy elég a jó koreográfia, és a látványos verekedés. NEM! Kevés, lélektelen semmi lesz az egész film, amit aztán lehet lehúzni a wc-ben. Ám, ha mellé rakunk egy minőségi soundtrack-et, beleteszünk egy karakteres, és megfelelően kigyúrt főhőst, illetve főellenséget, akkor sok hibát lehet feledtetni, mert a film működni fog. Működni fog, hiszen ott van példának JCVD, aki soha nem a színészi játékával hívta fel magára a figyelmet, és soha nem a csillagos ötös történettel ellátott filmjeivel, hanem a spárgáival, a pörgőrúgásaival, valamint a kegyetlenül jó végjátékaival, amit többek között olyanokkal tolt le, mint Bolo Yeung (Chong Li) vagy Tong-Po.
A Véres játék közel sem tökéletes film, de nem is akar az lenni. Azonban van szíve és lelke, és egy remek B feelingje, ami miatt hiába banális az egész, a film működik és szórakoztató. Szórakoztató, mert jó látni, ahogy a különböző nemzetiségű harcosok gyepálják egymást, és hogy a főellenség szúrós tekintettel néz, a jólfésült Van Damme-ra. A film nem veszi komolyan magát, ami azért is jó, mert amúgy se lehetne komolyan venni. Persze manapság egy sötét tónusú, drámával átitatott, szuperrealista filmet kapnánk, ami aztán IMDB-n megállna a 4 és 5 pont között, és a kutya se emlékezne rá, mert szar. Itt csupán pózolás, túljátszás, és erőfitogtatás megy, de az nagyon.
A küzdősportos filmek között előkelő helyen szerepel a Véres játék, mely a 80-as évek alapműveihez is hozzátartozik. Kliséhegyek és hatásvadász eszközök szerepelnek benne, de a 80-as évek fantasztikus atmoszférája lengi körül, ami miatt a mai napig remek szórakozást tud nyújtani. Jean-Claude Van Damme nem hiába lett sokak kedvence, köztük az én kedvencem is. 8/10