A több mint 700 milliós bevétel arra ösztönözte a Paramount-ot és Michael Bay-t, hogy a lehető legrövidebb idő alatt elkészítsék a Tranformers 2. részét, aminek minden téren grandiózusabbnak kell lennie, mint amilyen az első volt. Bay ezt az akadályt sikerrel vette, ám a végeredmény messze alulmúlta az első rész színvonalát!
Optimus fővezér és a katonái legyőzték az Álcákat. Úgy tűnt, hogy végre béke és nyugalom lesz a Földön, ám a messzi-messzi galaxisban egy hatalmas erő jelent meg, a Bukott. Egy több ezer éves küldetést kell befejeznie, ami a Föld pusztulásával jár. Ez idő alatt Sam ismét összefog az Autobotokkal, hogy felvegye a harcot az Álcákkal…
Művészet úgy feltölteni a 150 perces játékidőt, hogy az egészből körülbelül 40 perc lesz igazán értékelhető, és ebből a 40-ből is 30-at elvesz a végjáték. A maradék bő két óra egy nagy szenvedés, idiótábbnál, idiótább dolgokkal. Ugyanakkor a film több mindenre is rávilágít: A Bukottak bosszúja igazából arra jó, hogy youtube használat nélkül is tudjunk fasza zenéket hallgatni, bár néhol egy kicsit hosszúra nyúltak az átvezetők. Az igazi ellenség igazából nem a Bukott, hanem Sam anyja. (Úristen, hogy lehetett ilyen szerepet írni neki…). Valamint a Tranformers 2 birtokában van a filmtörténelem leggázabb csajos lekoptatása is. (Na, de Űrdongó…)
No, de elég a siránkozásból… mondjuk ki! A Tranformers 2 egy rém gyenge alkotás. Nem is értem Bay-t, hogy az első rész pofás kivitelezése után, hogy tudott összedobni egy ennyire silány filmet. Ja hát persze... megjelent Ehren Kruger! A karakterek bénák, az új robotok (igen, var pár belőlük) unalmasak és fárasztóak, a főgőnosz pedig komolyan vehetetlen. „Enyém a bosszú!!!” Oké… A film rengeteg jelenetben próbált vicces lenni, de természetesen nem sikerült neki, egészen addig, amíg John Turturro fel nem tűnt. (Talán a lehető legértelmesebb karakter az egész filmben). Egészen elképesztő, hogy 2 év alatt mekkora szakadék tudott keletkezni a két film között. Bay ugyan felnagyította az első részt, megpróbált mindent jobbá tenni, de igazából 90%-ban fordítva sültek el a próbálkozásai. Természetesen az anyagi bevételeken ez nem látszott meg, de az élvezeti faktor jócskán lecsökkent, pláne úgy, hogy hosszabb is lett a film.
Az egész filmet az utolsó fél óra menti meg, ahol kicsúcsosodik mindaz, amit Bay akciózásként értelmez. Egészen káprázatos csihi-puhi zajlik az emberek, az Autóbotok és az Álcák között. Látványos, a szemnek kényeztető érzésként ható robbantgatások zajlanak le, miközben a néző végre rájön, hogy milyen filmet is néz. A tökéletes szórakozás azonban hamar véget ér, mert a felcsendülő Linkin Park szám már a stáblistát jelzi, de a mosoly azért ott lesz az arcunkon, mert ha másért nem is, de ezért a végső harcért megérte végigülni a filmet!
A Bukottak bosszúja talán jobban tette volna, ha nem is készül el, de ennek ellenére sem tudom vállalhatatlannak nevezni. Voltak szép pillanatai, de abban talán mindenkit egyetért, hogy ez a széria leggyengébb darabja! 4,5/10