„Az embernek az őrültségnek csak piciny szikrája jut. Azt nem szabad elveszíteni.” – Robin Williams

Chris Columbus, a családi filmek koronázatlan királya, az 1993-as évben sem okozott csalódást azoknak az embereknek, akik egy remek vígjátékot szerettek volna megnézni a tv-ben. Bár a filmet mindig boldogan veszem elő újra és újra, az elmúlt napokban történt események azonban mégis egy kissé szomorúvá tették a Mrs. Doubtfire-t. Ugyanis Robin Williams 63 éves korában elhunyt, így a mindig vidám komikus által elsütött poénokat egy kis keserűség követte.

Daniel Hillard élete romokban. A felesége válni akar, a munkáját elveszíti, a gyerekei pedig egyre távolabb kerülnek tőle, ugyanis a bíróság döntése értelmében csak heti egyszer láthatja őket. A kétségbeesés szélén álló Daniel egy eszement ötlettel áll elő, ami már inkább beteges, mint nagyszerű, de legalább találkozhat a gyerekeivel. Nőnek öltözik, és házvezetőnek áll…

Valamiért úgy érzem, hogy a 90-es években volt egy furcsa jelenség a családi filmek körében, aminek hála több kivételes, vagy legalábbis magas szintet képviselő alkotás látott napvilágot. Elég csak Chris Columbus, vagy Robin Williams filmjeire gondolni. Ha nem is a legtökéletesebb munkák kerültek ki a nézők elé, akkor is szerethetővé tudott válni a többségük, holott a rendezők és a forgatókönyvírók egyáltalán nem vetették meg az ezerszer átrágott sablonok használatát. Sőt, tovább is megyek… ezen filmek nagyobb része olyan giccsbe fulladt alkotások lettek végül, amik már-már a jó ízlés határait súrolták, hiszen a szereplők közötti kapcsolatok szélsőséges drámai esetek, vagy szélsőséges pozitív cselekedetek voltak. (A mindig elsütött „a család a legfontosabb” mondanivaló pedig csak hab a tortán.) A néző pedig csak nézte, és nézte az adott filmet, és a másfél vagy két órás játékidő után boldogan kelt fel a televízió képernyője elől, mert tudta, hogy ez most jól esett neki.

A Mrs. Doubtfire is pont egy ilyen produkció lett végül. Egy sablonos giccses családi vígjáték, amit a nagy dráma után boldogság, majd egy kisebb dráma, és a végső happy end követett. De még mielőtt valaki azt hinné, hogy ez baj, és ez a filmet negatív irányba vezette el, az téved. Robin Williams zsenialitásából származóan nem azt tartottuk a szemünk előtt, hogy „húú, ez mennyire ismert recept”, hanem, hogy mennyire nagyszerűen tud játszani ez az ember, és milyen jól elviszi a hátán a filmet. Williams poénjai eredetiek, és találóak voltak. A forgatókönyvben lévő kisebb fordulatok, pedig tökéletesen vitték tovább a történetet. Bár, a film egyértelműen Williamsé, de azért Sally Field és Pierce Brosnan feltűnése se ejtett sebet az alkotáson.

Több mint 20 év távlatából tehát bátran kijelenthető, hogy Robin Williams egyik, hanem a legközkedveltebb filmje a Mrs. Doubtfire, ami egy igényes, jól kivitelezett vígjáték lett Chris Columbus rendezőtől. A blogon ezzel a filmmel szeretnék megemlékezni róla, és kívánni, hogy legyen neki könnyű a föld. Viszlát Mrs. Doubtfire, Viszlát Robin Williams. 8/10