Vannak filmek, amiket felesleges folytatni, még akkor is, ha az első részt úgy zárták le, hogy simán hozzá lehet csatolni egy második részt. A 2001-es Kéjutazás esetében is ez a helyzet állt elő, amikor az első részt követően, 2008-ban megkapta a Joy Ride trilógia (mert már azzá bővült) a folytatást. Ezzel még nem is lenne akkora probléma, ha a film megkapta volna azt az odafigyelést, amit ez első. Louis Morneau filmjét azonban, eleve csak DVD-re szánták, ami sajnos semmi jót nem ígért…
A korábbi három helyett, most egy négyfős csapatra utazik az őrült kamionos. Eddig rendben is volnánk, hiszen a tempót felfokozták, az áldozatok számát megnövelték, de azzal viszont egyáltalán nem foglalkoztak a készítők, hogy a négyfős társaságból, legalább a főhős karakterét megkedveljük. Idegesítő, buta karaktereket kaptunk az arcunkba, akik lubickoltak a káosz kellős közepén, amit ez a film kiváltott. Bár a film nézhető, hála a vérnek és a néhol egész tűrhető kivitelezésnek, de összességében tipikusan az a folytatás lett, aminek semmi értelme nem volt. Nyomát sem láttuk annak az atmoszférának, ami John Dahl filmjét jellemezte. Mondjuk Louis Morneau sem az a kaliber, aki a szarból is várat tud építeni. A gyenge végeredmény tehát várható volt… 3,5/10
