Will Smith a bunkó! Peter Berg, a tavalyi év egyik meglepetés filmjének, a Túlélőnek a rendezője a 2008-as esztendőben nemet mondott Batmannek, Supermannek és az összes többi szuperhősnek. Úgy gondolta, hogy kell a fenének a jól bejáratott karakter, mert Ő majd készít magának, és a nézőközönségnek egy egyedit, aki nem rest hót részegen feküdni az egyik utcán lévő padon, majd kora reggel jóformán elküldeni a picsába egy tizenévest. Igen… ez az ember a nagy Hancock!

Hancock egy szuperhős, bár nem a megszokott jó megjelenésű, betartok minden szabályt eszmét követi. Segít, ahol tud, de ez nem mindig válik az emberek előnyére. Milliós károkat okoz, ráadásul mindezt részegen teszi. Magasra tud repülni, de Ő maga rendkívül mélyen van. Egyetlen egy kiút létezik számára, mégpedig az a Ray Embrey, aki a PR szakmában tevékenykedik…

Kicsit csalódott vagyok olyankor, amikor egy remek, sőt inkább már zseniális alapkoncepciót nem tudnak úgy tálalni, hogy az ne essen a sablonos forgatókönyvek csapdájába. Adott volt egy olyan szuperhős, aki végre szarik a normákra, nem érdeklik a szabályok és az USA kormánya, ráadásul ha segít az embereken, azt se nagyon szívesen teszi. Hancock végre felmutatta a középsőujját az ismert hősöknek. És ez jó. Mert végre nem a tipikus happy end-es storyt kaptuk az arcunkba. Vagyis de… azt kaptuk, ugyanis az igazi Hancock csak a film elején volt szereplője ennek a filmnek, mert utána minden ment a régi, ismert kerékvágásba.

Kérdezem én, miért? Egyedi, stílusos filmet lehetett volna készíteni Will Smith főszereplésével. Ehelyett csupán annyi lett a különbség a többi hősös filmhez képest, hogy a főszereplő nem S-betűs kék ruhában feszít, nem bújuk vaspáncélba, illetve nem pöröllyel repked a városok felett. Leteszi a piát, megborotválkozik, és jófiú lesz. Köszi Peter Berg, és köszi Jason Bateman!

A csalódottság ellenére a Hancock egy vállalható mozi, még akkor is, ha sokkal nagyobb potenciál volt benne, mint amit végül kihoztak belőle. Poénokkal és fordulatokkal teli történetet kapunk, amivel a film második felére már meg is barátkozunk, hiszen tudjuk, hogy nem fogjuk megkapni azt a Hancock-ot, akit szerettünk volna. Charlize Theron pedig…

Mindenesetre jó látni, hogy azért vannak eredeti ötletek továbbra is Hollywoodban, csak azok a fránya korlátok, amik meggátolják a rendezőt vagy a forgatókönyvírót (bár lehet, hogy Ők is sokszor hibásak…) az alkotásban. Merészebbnek kell lenniük, és fel kell vállalni azt, hogy a mostani film szembemegy a megszokottakkal. Csak így lehet olyat alkotni, amit vastaps kísér. Persze ez sem garancia a sikerre, de azért a próbálkozást már díjazni szokták az emberek. 6/10