Már javában tartott a Marvel sikerszériája, amikor a Warner a nézők elé tárt egy olyan Zöld Lámpás filmet, ami pont annyira lett maradandó alkotás, mint egy spray illata, amit kifújsz a távolba. Ryan Reynoldsnak hiába áll jó a szuperhősösdi, amikor nem kap egy minőégi stábot maga mögé, se Deadpoolnál, se a Zöld lámpásnál. 2011-ben tehát a DC Comics filmes univerzumépítése fényévekre volt még attól az állapottól, amit elvárnánk. Hal Jordan kevés volt a sikerhez. A WB-nek Supermanig kellett várnia.
A Zöld Lámpás Alakult tagjainak az a feladata, hogy megőrizzék a világűr békéjét. Különleges gyűrűt viselnek, mely különleges képességeket biztosít számukra. Az univerzumban azonban egy veszedelmes gonosz bukkan fel, aki veszélyt jelent a létező összes élőlényre. Hal Jordan, a Földön élő pilóta egy szempillantás alatt olyan helyzetbe kerül, amiből csak kétféle módon lehet kikerülni. Hőssé válik, vagy meghal…
Mindig izgatottan várom a legújabb DC Comics adaptációkat, hiszen a kedvenc képregénykiadómról van szó. Így pláne rossz érzés, amikor a végeredményt látva olyan jelzőkkel kell illetnem a filmet, hogy rossz, gyenge, felületes és semmilyen. Martin Campbell, a James Bond filmek nagyágyúja, a 2011-es évben megválthatta volna a világot, de oly annyira mellényúlt, hogy a 200 milliós költségvetéssel együtt valahol a Mariana-árok mélyén kötött ki. Ekkora bukásra még talán a legpesszimistább ember se számított a stúdiónál, hiszen ha megnézzük az alapanyagot, akkor majdhogynem minden rendben volt.
Tény, Batman és Superman árnyékában nehéz megélni. A Watchmen is csak egy kisebb rétegnek lett kultfilm, míg a többi DC hős el sem jutott az említésre méltó szintre az elmúlt 2-3 évtizedben. Hal Jordan viszont ott kopogtatott az ajtón, hogy betérjen a szűk elitbe és Őrá is emlékezzenek a filmszeretők. Azonban hiába a sok pénz, hiába a jó rendező, hiába Ryan Reynolds vagy Mark Strong, a filmben csak elenyésző mennyiségű pozitívumot tudunk kiemelni. Nézzük is gyorsan, hogy miről lehet beszélni…
A látvány király, de tényleg. A CGI a film minőségéhez képest kiugróan jóra sikeredett. A főszerepben lévő Reynolds is passzolt a karakterhez, de hála a jól sikerült forgatókönyvnek, nem tudott mit kezdeni a karakterrel. Mark Strong szintén. Sinestro bőrében lubickolt, mintha rá írták volna, legalábbis kinézetileg. De mindez kevés volt a sikerhez. A történet gyenge és felületes. Semmi súlya nem volt a történéseknek. A dialógusok meg rettentően sablonosak és erőltetettek voltak. A szerelmi szál és Peter Sarsgaard motivációja is röhejes, mintha valami szappanoperába csöppentünk volna bele. Hihetetlen, hogy milyen silány munkát végzett a stáb. Nem elég, hogy a főhős bemutatása, kiképzése alig volt észrevehető a filmben, még a főgonoszt, Parallax-ot is olyan bénán tálalták, hogy nem tudtuk komolyan venni. Az egyik percben még porig alázza a világot, a másikban már a kezdő Hal Jordan simán legyőzni. De a miértjét nem tudjuk, csak azt, hogy Jordan király.
A Zöld Lámpásból tehát így lett egy felejthető szuperhős-mozi, ami tényleg csak arra volt jó, hogy a Warner rákényszerüljön arra, hogy remake-elje az egész Lámpás storyt. Kár érte, mert akár már ezzel elindíthatták volna a saját filmes univerzumukat, amit most gőzerővel próbálnak felépíteni. A jövőben tehát remélhetőleg egy új Hal Jordant fogunk majd látni (ha egyáltalán az Ő lámpása lesz ott az Igazság Ligájában), aki az a Jensen Ackles lesz, aki az én titkos favoritom a szerepre. De addig is felejtsük el ezt a filmet. 5/10
