Mi történik, ha Woody Allen egész nap az orosz irodalom nagyságait (Puskin, Csehov, ki mire emlékszik az irodalom órákról) olvassa? Hát valami olyasmi, mint a mostani filmünk, avagy műfajparódia Woody Allen módra!
Borisz a csetlő-botló ifjú muzsik, balszerencséjére a napóleoni háborúk idejére születik. Hamarosan a fronton találja magát, ahol gyors katonai karriert sikerül befutnia. Majd groteszk és vicces helyzetek után magát Napóleont is megpróbálja megölni. Közben a magánélete is érdekes alakul, szerelmes lesz unokatestvérébe, a törtető Szonjába (Diane Keaton), aki hamarosan férjhez megy egy heringkereskedőhöz, majd özvegy lesz, ezután pedig újraházasodik. Eközben pedig az élet nagy kérdéseiről mondanak mindketten nagy monológokat, és egy paptól azt is megtudhatjuk, hogy mi a világon a legjobb dolog.
Ha egy szóval lehetne jellemezni a filmet, azt mondanám: zseniális! Remek dialógusok (mondjuk ezt Woody Allentől alap), de ráadásul tele van a film jobbnál jobb jelenetekkel. Leginkább Tolsztoj, vagy Csehov irományait parodizálja (filmek terén meg Bergman idéződik meg a végén), de megkapja a magáét egy valós történelmi személyiség, maga Napóleon is. De vannak benne egyedien kifacsart és egészen groteszk poénok is. A zenét, ami kivételesen nem jazz, - ez a megidézett kor miatt is lehet - a híres orosz zeneszerző Szergej Prokofjev szolgáltatja, de halható benne Mozart Varázsfuvolája is, de érdekes módon, őt nem tüntetik föl, mint zeneszerzőt.
Hasonlóan a Fogd a pénzt és fuss (1969) vagy az 1979-es Annie Hall-hoz ezt is maga a rendező/főszereplő kommentálja. Bár az említett filmekhez képest a szinkronja nem sikerült annyira jól, de a fiatal Woody Allenhez Kerekes József orgánuma egészen jól illik. A többi szereplő mind orosz akcentust kapott (ez az eredetiben is így volt, ez szerintem valami rendezői elképzelés része lehetett), csak ez magyarul egy kis idő múlva cseppet zavaróvá válik.
Woody Allen jelleme nagyjából ugyanaz, mint bármelyik másik filmjénél, annyira, hogy a következő alkotásaiban, visszaköszönnek egyes helyzetek (például az öngyilkossági hajlam, ami a Hanna és nővéreiben szerepel, ami, hogy összeérjen a kör, egy Három nővér átirat).
Érdekes még az is, hogy a film kisebb részét, a csata jeleneteket, és azt a részt ahol kihívják főszereplőnket párbajra, Magyarországon forgatták (egészen pontosan Budapesten). A többi részét Franciaországban (a végét és elejét, valamint a belsőket), ami azért is érdekes mert a rendező a következő nagyjából húsz év film termését (a 1996-os a Varázsige: I love you-ig) összesen 21 filmet, csak New York és környékén forgatott (talán ennyire rossz volt Budapest?). És ha már a számoknál tartunk, akkor ez volt az első film, ahol Diane Keaton, Woody Allen filmbeli partnere volt.
A filmmel, ami hiába lett nagyon jó, az időzítése tette a nem annyira ismert mozik egyikévé. Hiszen a rendező ezután készítette el a már emlegetett Annie Hall-t, ami élete fő műve, így simán elhomályosította ennek a mozinak a fényét, de ez ne szegje kedveteket, mert nagyon is érdemes rászánni 83 percet erre az alkotásra. 9/10
