A mai napig az 1992-ben startoló Batman rajzfilmsorozat a legjobb képregényes mozgókép, ami valaha elkészült. A siker hatására 1996-ban már Superman is megkapta a saját sorozatát, ami szintén nem okozott csalódást a nézők körében. 1 évvel az Acélember szériájának indulása után a Warnernél úgy döntöttek, hogy összeeresztik a két gigászt, Batmant és Supermant. A végeredmény egy 3 fejezetből álló egészestés animációs film lett, ami minden téren hozta azt a színvonalat, amit korábban megkaptunk már ezektől a sorozatoktól.
Joker egy ördögi tervet eszel ki arra, hogy egy rakás pénzt szerezzen szórakozásból. A tervéhez az elrabolt kryptonitot és Lex Luthort használná fel. Utóbbi pénzére van szüksége, hogy Superman ellen felvehesse a kesztyűt. A terve még nem is lenne rossz, de Metropolis városban feltűnik egy bizonyos Batman is, aki beleköp Luthor és Joker levesébe…
Szóval Tim Daly, Kevin Conroy, Clancy Brown és Mark Hamill is közreműködtek, hogy újra a lehető legjobb hangon szólaljon meg Superman, Batman, Lex Luthor és persze Joker is. A rendezői székbe az a Toshihiko Masuda ült, aki korábban több epizódot is készített a Superman rajzfilmsorozathoz. A tapasztalata tehát megvolt ahhoz, hogy egy remekbeszabott DC Comics rajzfilmet produkáljon. A kiváló végeredmény elérésében az játszott főszerepet, hogy nem iktatott be radikális változtatásokat a korábbi munkákhoz képest, hanem fogta a jól bevált receptet, az atmoszférát, a rajzstílust és összekeverte az egészet, amiből megszületett a Batman és Superman „mozifilm”.
A játékidő rövidsége ellenére nem lehet azt mondani, hogy kevés dolog történik a 64 perc alatt. Egy pörgős, több karaktert mozgató történetet kapunk, amiben a poénok, az akciók és persze Batman és Superman ellentéte is jól működik. Mindezt a lehető legszebb rajzolással álmodták a vászonra, aminek hatására, mint mondottam a hangulatra sem lehet panaszunk.
Így végül csak azt tudom mondani, hogy ezt a rajzfilmet minden rajongónak, vagy nem rajongónak látnia kell, mert Batman és Superman is szórakoztató perceket okoznak a jelenlétükkel. A végeredmény pedig egy erős 8/10-es alkotás.
