Ha egy film annyira egyedi látványvilággal operál, mint a Kamera által homályosan, jó eséllyel ragad meg a köztudatban, jó esetben egészen kultstátuszi magasságokba emelkedhet. Jelen kritikánk tárgya mégsem tudhatja a magáénak egyik eredményt sem, ennek oka főleg a forgatókönyvben keresendő, de ne rohanjunk ennyire előre.
Mához hét évre az egész világon (vagy legalábbis Amerika-szerte biztos) eltrjedt a H-anyag nevű különösen addiktív és agykárosító drog. Bob Arctor (Keanu Reeves) a rendőrség beépített embere, egy nagyobb kapás reményében él téglaként egy piti drogos banda köreiben. A rendőrségen, ahol mindig csak egy különleges álcaruházatot viselve jelenik meg, két különböző felettesi körből kapja az utasításokat, így fordulhat elő, hogy az egyik oldalról saját maga megfigyelésével bízzák meg. Nem túl rózsás helyzetét tovább nehezíti, hogy emellett a saját elméjét is lassan felemészti a H-anyag.
A film legnagyobb erőssége egyértelműen – és nem túl meglepő módon – a képi megvalósítás. A rotoszkópos technikával készült mozi minden képkockája élmény. Rendkívül egyedi látványvilágot és hangulatot kölcsönöz a filmnek ez a fajta animáció, a színek és formák játéka, helyenként elmosódottsága egészen nyomasztó módon tudja közvetíteni egy beteg világ beteg lakóinak kábítószertől elhomályosult látásmódját. Az egész olyan, mintha egy különösen stílusos és szépen rajzolt képregény lenne mozgóképre álmodva (miközben egy Philip K. Dick-adaptációról van szó).
A másik nem elhanyagolható elem, ami a filmet az emlékezetes alkotások közé emeli, az a színészi alakítások. Biztos nem volt egyszerű a színészek dolga, tudván, hogy játékuk további animáláson megy keresztül mielőtt a közönség elé kerül, de a mimikákat, tekinteteket, rezdüléseket remekül adja vissza a kész termék. Robert Downey Jr. és Rory Cochrane a legjobbak, előbbi parádésan hozza az üldözési mániás, tudálékos genny alakot, utóbbi a megbomlott elméjű, lecsúszott narkós szerepében alakít kiválót. Woody Harrelson, ha nem is túl hangsúlyos szerepben, de szintén remek (mint mindig), Winona Ryder-re sem lehet panasz, egyedül mindenki Neo-ja az, aki kissé unottan hozza figuráját, ami viszont a film legtöbb potenciált rejtő karaktere lehetne.
Egyetlen fájó pontja a filmnek a háttér kidolgozatlansága. A szereplők múltjáról szinte semmit sem tudunk meg (leszámítva egy darab teljesen hasztalan flashback-et Bob múltjából, ami azonban semmilyen fogódzót nem nyújt a jelen vagy a jelenhez vezető út értelmezéséhez), továbbá igaz ez az idő és a hely bemutatására is. Vagy inkább be nem mutatására, ez ugyanis mintha teljesen hiányzott volna az alkotói elképzelésekből, holott a futurisztikus álcaruha, a mindenhol ott lévő megfigyelés és a rejtélyes Új Út nevű rehabilitációs klinika munkássága remek alapot adhatott volna egy, a látványvilághoz felérő környezet megteremtéséhez.
Richard Linklater 2006-os animációs "sci-fi-krimije" emiatt hatalmas kihagyott ziccer a számomra, egy kidolgozottabb háttérrel bíró forgatókönyvvel nagyot is durranhatott volna, így megmarad egy közepesen jó filmnek, mely elsősorban nem mindennapi látványvilágával hat a nézőre, de azzal nagyon intenzíven. 7,5/10
