Bár sokszor terveztem már, de még csak most jutottam el odáig, hogy megtekintsem Kathryn Bigelow klasszikus akciófilmjét a 90-es évek elejéről, a Holtpontot. Ez a film volt Keanu Reeves első igazán nagy dobása, itt került fel arra az útra, ami a Mátrixhoz és a halhatatlansághoz vezetett. Patrick Swayze viszont hozta azt a cool szintet, amit már korábban is láthattunk tőle. Gary Busey pedig egy jutalomjátékkal örvendeztetett meg bennünket.
Nixon, Carter, Reagan, és Johnson, a négy egykori amerikai elnök elköveti Los Angeles történetének legtökéletesebb bankrablását, ráadásul mindezt több ízben is. A fiatal Johnny Utah és társa azonban rajta vannak az ügyön és egy merész, de forrónak tűnő teória alapján a szörfösök között keresik az elkövetőket. Idejük azonban nincs sok, hiszen hamarosan itt a szezon vége, és a bankrablók hónapokra eltűnnek a Föld színéről…
A film ugyan nem hozott újítást az akciófilmek terén, de a végeredményt látva mégsem kell szégyenkeznie a sok sablonnal a tarsolyában. Ugyanis Bigelow ráérzett arra, hogyan is kell feltölteni egy efféle pörgős, fordulatokkal tarkított akciófilmet, amiben ráadásul az érzésre is adni kell. A szörfözés, a szabadságérzet a hullámok között, talán az egyik legnagyobb pozitívum a Holtpontban, mert ezen elemek csúcsrajáratásának hála egy sajátos stílussal és hangulattal lett átitatva az alkotás. A bulik, a nők, a tengerpart és a szörfdeszkák. Színtiszta királyság az egész, és ekkor még meg sem említettem a film legjobb jelenetét… Ugyanakkor nem csak ezeket lehet kiemelni a Holtpontból, hanem magukat a rablásokat is. Azért gondoljunk csak bele, négy korábbi USA elnök fegyvert ránt, majd összeszedik a pénzt és lelépnek vele, a zsaruk pedig azt se tudják, hogy merre induljanak. Tökéletesen kivitelezett, rendkívül látványos és ötletes megoldás volt ez a stábtól.
A szereplőgárda pedig hozta azt a színvonalat, amit a film elvárt. Swayze laza volt, Keanu meg egy tipikus zöldfülű zsaru-t testesített meg, aki mindenképpen meg akarja oldani az ügyét, még ha bele is döglik. A többiek pedig hozzájuk alkalmazkodtak, így összességében senkire nem lehetett panasz. A film méltán lett a 90-es évek egyik klasszikusa, és méltán emlékezünk rá még így bő 20 év után is, mert megvan benne minden ahhoz, hogy jó szórakozást nyújtson. Ennyi pedig bőven elegendő egy efféle akciómozitól.
A hírek szerint 2016-ban érkezik a remake is, de úgy vélem, hogy ezt a szintet nem fogják tudni megugrani, mert pont az nem lesz meg benne, ami ezt a filmet felvitte a csúcsra, mégpedig a hangulat és a stílus. Legalábbis nagyon úgy érzem, így látatlanban. 7,5/10