Miután Jeff Wadlow a Kick-Ass 2 rendezője befejezte a He-Man reboot forgatókönyvét, arra az elhatározásra jutottam, hogy nekem látnom kell még az új mozifilm előtt a 80-as években készült eredeti alkotást is, hogy nagyjából be tudjam határolni, hogy mit is várhatok egy olyan mozitól, amiben semmi eredeti gondolat nincs, csupán korábbi klasszikusok összevágott darabjai. A rajzfilmsorozatot nem láttam, egyedül csak a több milliós nézettséggel rendelkező zenés youtube-videót ismerem, ha He-Manről van szó. Szóval nézzük is, hogy mit tudott Gary Goddard csodája.

Egy messzi-messzi galaxisban folyik a küzdelem a gonosz Skeletor és a felkelők között. A békéért küzdő csapat élén He-Man áll, aki a bátorságával és erejével képes szembeszállni a gonosszal. Azonban egy kozmikus kulcs bajba sodorja hősünket, illetve néhány társát, így végül a Föld is bekerül Skeletor látókörébe. Minden azon áll vagy bukik, hogy ki nyeri a harcot…

Csak két cím; Star Wars és Conan. Ezekből az alkotásokból vett át egy rakás jellegzetességet Gary Goddard a He-Man filmjéhez, amivel valószínűleg azt akarta elérni, hogy ő is beállhasson abba a sorba, amibe Lucas és a többi nagyágyú is belépett a klasszikussá váló filmjeikkel. Azonban Goddard hiába használta fel Darth Vadert, a rohamosztagosokat, a végső Vader vs. Sidious jelenetet, valamint hiába elevenítette meg Dolph Lundgrennel a jó öreg Schwarzenegger-t, a filmje csupán másodvonalas, nosztalgiahatást elérő majmolássá vált. Erre ráadásul rátett még egy lapáttal az is, hogy óvodás szintű dialógusokkal tarkították a játékidőt, valamint a forgatókönyvnek hála szinte semmit nem tudtunk meg a címszereplőről, magáról He-Manről. Addig rendben is volt, hogy ő vezeti a felkelőket, meg ő a legerősebb harcos, de olyan szinten szorult a háttérbe a legtöbb jelenetben, hogy már-már azt hittem, hogy Lundgren csupán egy mellékszereplő ebben a történetben.

Azonban mégse tudom teljesen lehúzni a He-Mant, mert bár egy kliséhalmaz, és minden porcikájában b-mozi, de mégis van egy magával ragadó hangulata, aminek hála nem fogunk teljesen kikészülni, miután Lundgren elordítja magát, hogy; Enyém a hatalom! A film arra volt jó, hogy megtudjuk, hogy Bill Conti a Rocky után ide jutott, Frank Langella ilyenben is szerepelt, illetve, hogy Courteney Cox karrierje nagyjából innen indult. 5/10