Vajon Jeff Bridges tudta, hogy mire vállalkozik, amikor elfogadta a Hetedik fiú egyik főszerepét? Mert látva Sergey Bodrov tavalyi alkotását, erős kétségeim vannak afelől, hogy az öreg Jeff nem volt alkohol vagy valamiféle tudatmódosító szer hatása alatt, amikor aláírta a papírokat. Bodrov ugyanis olyan szinten készített szar filmet, hogy arra már nem is lehet normális szavakat használni. A fantasy filmek egyik mélypontja a Hetedik fiú.
Egy gonosz erő készül elszabadulni, mely újra felszítja a háborút az emberiség és a természetfeletti erők között. Gregory Mester egy lovag, aki századokkal ezelőtt foglyul ejtette a gonosz erőkkel bíró boszorkányt, Malkin Anyát. Azonban a boszorkány megszökött, és most bosszút forral. Csak egy valaki állhat az útjába: Gregory Mester. A következő teliholdig meg kell tennie azt, ami általában évekig tart: be kell tanítania új tanítványát, Tom Wardot…
Sablon történet, sablon drámával, minősíthetetlen karakterekkel és stílustalan megvalósítással. A Hetedik fiú egyetlen pozitívuma, hogy a CGI szörnyek jól néztek ki, és ott legalább fel lehetett vélni valamiféle kreativitást. Ám mindez édes kevés volt ahhoz, hogy egy kicsit is élvezhető legyen a játékidő, hiszen annyira takaréklángon égett a tűz a szereplőkben, hogy a motivációjuk már-már teljesen érdektelenné vált. Egy pillanatig nem lehetett azt érezni, hogy a Föld veszélyben van, és hogy Julianne Moore a sötét erők királynője. Bugyuta, erőtlen, de legfőképpen lelketlen összkép kerekedett ki az egészből, ami által Bodrov hiába rendezett már korábban Oscarra jelölt filmet (Mongol), ezzel a hibájával majdhogynem tönkretett mindent, amit korábban felépített.
A Hetedik fiú végeredményében azt sem tudta elérni, hogy egyszeri szórakozásra alkalmas legyen, így a film megtekintését semmilyen formában nem ajánlom, mert arra a másfél órára, amíg a film tart, még a plafon nézegetése is alkalmasabb. 2/10