Meglepetésre a CW olyat vitt véghez a Zöld Íjász 2. évadával, ami nem feltétlenül jellemző rájuk. Létrehoztak egy kiváló, popcorn-sorozat szinten meglepően jól működő évadot, ami új szintre emelte az egész sorozatot. Slade Wilson mennybe ment, Oliver Queen kalandja pedig tapsot érdemelt. Azonban jött a 3. évad, és mindent lerombolt, amit korábban a készítők többé-kevésbé gondosan felépítettek. A léc ugyan magasan volt, de ekkora rombolásra valószínűleg a legelvakultabb rajongók sem számítottak. Néhol már igencsak kínossá vált a Zöld Íjász…
Deathstroke mondhatni tökéletes ellenfélnek bizonyult. Könyörtelen, tekintélyt parancsoló és olykor-olykor meglepően vicces volt. Ám miután Oliverék eltették őt láb alól, a készítőknek valaki olyanhoz kellett nyúlniuk, aki méltó lesz Deathstroke után a főboss címre. A választás Ra's al Ghul-ra esett, akit sajnos hiába tartanak az egyik legjobb DC Comics rosszfiúnak, teljesen tönkrevágta az egész évadot. No, nem azért, mert Matt Nable annyira rossz lett volna a szerepben, vagy mert az egész Liga és Ra’s annyira rosszul lett volna megírva, hanem azért, mert a CW színvonala nem volt elég jó ahhoz, hogy képernyőre tegyenek egy ekkora főgonoszt. Túl mély, túl szerteágazó a Ra's al Ghul-t felépítő misztikum. A készítők pedig túlságosan is felületesen és bután dolgoznak, így esélyünk nem volt egy Batman – Kezdődik szintű Ligát látni, bár talán ez nem is volt soha elvárás…
Azonban hazudnék, ha csak ennyi lett volna a probléma az évaddal. Sajnos Sara kiválása és Laurel Fekete Kanárivá válása sem úgy sült el, ahogy azt mi nézők elvártuk volna. Laurel eddig is a gyengébb karakterekhez tartozott, de a nagyobb tér után már egyenesen hátráltató tényezője lett a sorozatnak. 2-3 edzés után már a Liga katonáival harcolt és győzött… mi ez, ha nem szánalmas?! Ugyanez igaz Felicityre is, akit bár személy szerint nagyon kedvelek, nagyon rossz irányba vittek el ebben az évadban. Túl sokat kellett drámáznia, eltűnt a vicces, kissé ügyetlen Felicity, akit korábban megismerhettünk. A drámai jelenetek pedig eddig sem voltak túl erősek ebben a sorozatban, így ezen jelenetek elszabadulása nem tett jót, se az egyes részeknek, se az egész évadnak.
Ugyanakkor nem csak visszafejlődés volt tapasztalható, mert a hibák ellenére Thea, Malcolm és Roy is elég nagyot léptek előre a korábbi szintjeikhez képest, így fel tudtak nőni ahhoz a feladathoz, amit elvárnánk az olyan karakterektől, akik meghatározhatnak egyes részeket, szálakat. Emellett Ray Palmer behozatala, valamint Vinnie Jones feltűnése is jó döntésnek bizonyult.
Igazság szerint a 3. évaddal az volt a legnagyobb probléma, hogy végig az látszódott, hogy a készítők sem tudják, mit akarnak az új évadtól. A flashback részek is gyengén muzsikáltak, a jelenben játszódó jelenetek sem úgy haladtak előre, ahogyan azt korábban megszokhattuk. Hiányzott a tudatos építkezés az évadból, hiányzott az, hogy tétje legyen Oliverék hadjáratának, (Egyedül talán a „halála” volt jól felépítve) valamint hiányzott a lazaság a sorozatból. Túlságosan is drámaira alkották meg az egész évadot. Tény, az utolsó részekre már kezdték újra felpörgetni a dolgokat, de addigra már esélyük sem volt kijavítani a korábban elrontott, illetve kialakított cselekményt. A gyermeteg hibák, mint például a kínos dialógusok és a gyengén koreografált harcok pedig túlzottan is nagy számban szerepeltek a 23 rész alatt.
Így összességében csalódásként éltem meg a 3. évadot, ami mindenképpen fájó a nagyon jó 2. szezon után. Ráadásul az évadzáró se ütött akkorát, hogy túlzottan várjam a következő szezont. Ugyanakkor továbbra is kitartok a sorozat mellett, mert érdekel, hogy mi lesz Oliverék sorsa, hogyan hozzák össze a crossovereket, illetve mi lesz majd a Legends of Tomorrow című Arrow/Flash spinoff sorozatban. 6/10
