Feminizmus és gender-kérdés a Supergirl című sorozat bevezető részében

„Egy hősnő. Lesz valaki, akire a lányom is felnézhet” – mondja egy pincérnő az epizód közepén. Valóban alaposan körül kell néznie annak a lánynak, aki valamelyik képregényhős közül választ magának kedvencet. Egy tizenegy éves kislány pontosan erre hívta fel a figyelmet a DC Comics-nak írt levelében. Rowant bosszantotta a tény, hogy nem készül annyi adaptáció, melyben nők lennének a főszereplők. Az ellen is szót emelt, hogy ez a többség az akciófigurákban is visszaköszön, ugyanis két női hősre jut tíz férfi. A DC válaszában egyetértően nyilatkozott, valamint azzal nyugtatta a lányt, hogy hamarosan látható lesz a Wonder Woman mozifilm, továbbá a Supergirl című sorozat is elindul ősztől. Ez utóbbi egy rejtélyes kiszivárogtatásnak hála elérhetővé vált az interneten. A miértek vizsgálatába én most nem bocsátkoznék, de van olyan elmélet, mely szerint a stúdió dobta fel a netre a pilotot, hogy elébe menjen az előzetes negatív kritikáknak. A lényeget arra fogom kihegyezni, hogy Supergirl a női egyenjogúság megtestesítője és élharcosa a szuperhősök univerzumában, s ezen fiktív világon keresztül korunk társadalmáról is releváns képet ad. Bár sokan félreértik, fontos kiemelni, hogy a feminizmus alapja nem a férfigyűlöletben és a nőuralomban, hanem a társadalmi egyenlőségben gyökeredzik.

A Supergirl alapfelállása szerint Supermannek (Kal-El) van egy vele azonos képességekkel bíró unokanővére, Kara Zor-El, akit eredetileg Kal védelmezésére küldenek a Földre. Az út során Kara hajója egy olyan zónába kerül, ahol nem telik az idő és mire megérkezik a bolygónkra, a felnőtt unokatestvére lesz az, aki segítő kezet nyújt neki. Kara hiába olyan erős, mint családja férfitagja, úgy látja, hogy a Földnek elég egy hős és inkább a társadalomba való beilleszkedés mellett dönt. A női alávetettség kifejezése ez egy alapvetően férfiak uralta társadalomban, melyet a képességeivel ellentétes és a való világban is inkább nőiesnek tartott asszisztensi munkakör is erősít. Supermant valóságos kultusz övezi Kara városában is. Az egyre rosszabbul teljesítő médiacéget, ahol dolgozik, egy új szuperhős menthetné meg azzal, hogy cikkeznének róla. Ez, valamint a sikeres főnökasszony példája lesz az ok, hogy nem akar többé normál életet élni. Alex, a fogadott testvére viszont nagyratörő terveiről szeretné lebeszélni őt, majd a társalgás végén arra kéri Karát, hogy inkább válassza ki a ruháját az esti randijához, mert neki még el kell érnie a gépet. Szimbolikus jelentőségű ez a rövid jelenet: Kara számára kétféle színű ruhát kínál fel Alex, pirosat, melyet a társadalom a nőkhöz, és kéket, melyet a férfiakhoz köt. A lány rövid hezitálás után a pirosat választja, Alex mégis a kéket nyomja a kezébe: „ez a te színed.” Akkor is ezt a blúzt viseli, mikor megmenti testvére gépét a zuhanástól, bizonyítva ezzel, hogy a nők is vannak olyan erősek, mint a férfiak, fittyet hányva ezzel az elvárásoknak.

Kara, unokatestvérével ellentétben nemhogy elrejtené identitását, épp ellenkezőleg, kitörő örömmel fogadja saját hőstettét és hezitálás nélkül leleplezi magát egyik munkatársa előtt. Kara azzal kezdi a színvallást, hogy előző este felfedezte igazi arcát és innentől fogva megállíthatatlan lesz. Winn ebből arra következtet, hogy a lány meleg. Ironikus jelenet ez annak tükrében, hogy a feministákat gyakran bélyegzik meg azzal, hogy leszbikusak. Az iróniát tovább erősíti az a tény, hogy hiába fedte fel szuperhős-énjét, az elvárásoknak ezek után is meg kell felelni, hiszen miféle hős az, akinek nincs jelmeze? A később Winnel együtt kiválasztott öltözéken a piros és a kék szín együttesen hirdeti a Supermannel való és ezen keresztül a társadalmi egyenlőséget is. Miután az epizód első felében ezeket megalapozzák, megjelenik a gonosz is, amely elsődleges olvasatként a történetet viszi előre. Azonban a hősnővel szembeni lenéző magatartás itt is kiderül: az idegen szerint a nők az ő bolygóján a férfiak előtt térdelnek. „Ez nem a te bolygód” – vág vissza Kara, aki előtt még hosszú út áll, hogy elfogadtassa magát többek közt új főnökével, a Különleges Hadműveletek Osztályvezetőjével is. A pilot végén viszont büszkén hirdeti: „a Földnek többé már nem csak egy hőse van. Van egy Szupernője is.”

Talán annak is köszönhető ez a rétegeltség, hogy nem a CW-ra, hanem a CBS-re érkezik majd a sorozat. Kara figurája az egyik legösszetettebb női szereplő, amit manapság a tévében látni lehet. Az őt játszó Melissa Benoist őszintén szólva a hosszú előzetes alapján meggyőzőbbnek és sokkal természetesebbnek tűnt, még a civil szerepében is. Az, hogy Kara a beilleszkedő magatartás miatt csak megjátssza, hogy ügyetlen tudatos koncepció lehet, viszont hosszú távon vagy megszokja az ember, vagy nagyon irritálóvá válik. A képességeit először használó lányként azonban érezhető a különbség a két énje között, ami a színésznő érdeme is, és ha tényleg végigviszik az erős női karaktert, akár még a munkahelyén is előreléphet, vagy legalábbis nem kell színlelnie a szende lányt. A pilotban egyelőre az egyensúly tökéletes fele-fele arányban volt meg. Láttunk már hatalmas visszaesést első részek után, de én nehezen hiszem, hogy a folytatás rossz lesz. A színészek között is megvolt a dinamika, a történet is beindult és a fent összefoglalt gender-kérdés se lett szájbarágósan előadva. Kellemes időtöltés volt ez a negyvenöt perc. Ősztől start! 7/10