Történt egyszer, közel másfél évtizede, hogy kölcsön kaptam egy kék színű VHS kazettát, aminek a borítóján az állt, hogy Harry Potter és a bölcsek köve. Ekkor még nem is sejtettem, hogy egy életre szóló élménnyel fogok gazdagodni, ugyanis akkoriban a filmes ismereteim még igencsak hiányosak voltak, így abban a szent pillanatban, amikor a kezembe kaptam a kazettát, akkor tudtam meg, hogy létezik Harry Potter. Se a könyvekről, se a mozibemutatóról nem hallottam korábban, így a végeredmény teljes mérték meglepetett. Mégpedig olyannyira meglepett, hogy abban az egy hétben, míg nálam volt a kazetta, ötször is megnéztem a filmet. Egy szemvillanás alatt a rabja lettem, a rajongás elkezdődött, az évek folyamán pedig együtt nőttem fel a Roxfort diákjaival.

Joanne Kathleen Rowling az első könyv megírásakor még valószínűleg nem is sejtette, hogy egy hatalmas aranybányát tárt fel az irományával. Ő pénzügyileg gazdagodott meg az évek során, mi nézők pedig egy eszméletlenül ütős tini fantasy szériával. ( Ami igazából csak az elején volt tini/gyerek mese, mert a végére már igencsak felnőttesre, illetve sötétre sikeredtek az epizódok. Nőtt a tét, a gonosz egyre erősebb lett, a csili-vili vidám Roxfort pedig átalakult egy háborús övezetté.) Rowling nem csupán egy sima varázslós történetet írt meg, hanem egy egész világot megteremtett. Csak úgy, mint anno Tolkien, úgy Rowling is végtelen precizitással alkotta meg a saját képzeletbeli világát. Különböző lényeket, varázsigéket, tantárgyakat, helyszíneket, illetve megannyi más érdekességet hozott létre.

Az első könyv megfilmesítését talán nem is bízhatták volna jobb rendezőre, mint Chris Columbus. A direktor védjegye, a gyermekien naiv, családi hangulatú történetvezetés végig átjárta az első film játékidejét. Talán pont emiatt lett végül szerethető az első Harry Potter film, hiszen majdhogynem mindent megtalálhattunk benne, ami szükséges egy kiváló szórakozáshoz. Ráadásul a stúdiónak hála a kivitelezés is elsőosztályúra sikeredett, gondolok itt a díszletekre, a látványvilágra, illetve a színészek kiválasztására. Utóbbinál különösen nehéz helyzetben voltak a castingosok, de a Daniel Radcliffe, Emma Watson, Rupert Grint hármas sikerrel vette az akadályokat, és sikerült eggyé válniuk a karaktereikkel. És talán ez a legfontosabb egy olyan filmnél, aminek több folytatása is készült a későbbi években. 

Kevés, nagyon kevés film képes arra, hogy az első perctől elvarázsolja a nézőt. A Harry Potter és a bölcsek köve pedig Dumbledore feltűnésével megalapozta azt a nagyszerű szórakozást, ami végigkísért bennünket a két és fél órás játékidő alatt. Ám, ahogy teltek a percek, úgy vált Dumbledore jelenléte egyre jelentéktelenebbé, ugyanis a játékidő későbbi részére olyan élményekben lett részünk, mint az Abszol út bemutatása vagy a Kviddics meccs, illetve megannyi más zseniális jelent. A Bölcsek köve ízvilága olyan, mint a Bogoly Berti-féle Mindenízű Drazsé, sose tudod, hogy mit fogsz felfedezni a következő másodpercben, de élvezed, még akkor is, ha esetleg egy rosszabb időszakot élsz át. Mindezt természetesen John Williams dallamokkal tarkítva tálalják.

Mindent összevetve az első rész végeredménye kis túlzással hibátlan. A Bölcsek köve „személyében” egy olyan filmet ismerhettünk meg, ami elindította a XXI. század egyik legnagyobb franchiseának a szekerét, elindította Hermione, Harry és Ron kalandját, hogy mi nézők a lehető legjobban szórakozzunk. Hagrid, Dumbledore, Malfoy és a többi karakter pedig csak tovább színesítették mindazt, amivel találkozhattunk az első történetben. És hol van még a vége…  9/10