Will Ferrell napjaink egyik legjobb komikusa a mozivásznakon, akinek filmjei mindig megbízhatóan hozzák azt a bizonyos szintet, amikor másfél órára nyugodtan kikapcsolhatjuk az agyunkat és élvezhetjük a poénokat, mindenféle súlyosan negatív felhang nélkül. Más szóval nem egy Adam Sandler vagy Kevin James, vagy elbaltázott komolykodásba kezdő Ben Stiller... Mostani, főszereplésével készült alkotás sem különbözik filmográfiájának 99%-ától, ismét egy jószívű, személyi defektusokban tobzódó, szerethető lúzert alakít, aki a macsók világában próbálja elnyerni a számára fontosak szeretetét és megmérkőzni a Mark Wahlberg jelentette konkurenciával.

A nemzőképtelen Brad Whitaker (Will Ferrell) boldog házzaságban él gyönyörű feleségével (Linda Cardellini) és mindennél lelkesebben neveli annak két, korábbi házasságból hozott gyermekét, mígnem egy nap feltűnik az extra laza, jófej és menő vér szerinti apuka (Mark Wahlberg), akinek személye erősen fenyegeti az addigi harmonikus családi életet.

A két fő karakter különbözőségéből fakadó humorforrás adja a film támaszpontját és mindez remekül működik, legyen szó verbális poénkodásról vagy fizikairól, azaz a klasszikus "esős-kelős" vonalról, melyhez nem félt nyúlni a rendező Sean Anders, tette ezt szerencsére jó érzékkel, így Will Ferrell-t érő fájdalmas balesetek is tudnak pont ugyanolyan viccesek lenni, mint amikor a szereplők szájából érkeznek a nevettető mondatok.

Emellett Thomas Hayden Church és Bobby Cannavale személyében kapunk két olyan mellékkaraktert, akiknek feltűnése minden alkalommal garancia a nézők közti hangos röhögésre, még kiegyensúlyozottabbá téve a film humorvilágát, egyfajta üde színfoltot hozva Ferrell és Wahlberg figuári közti interakciókból építkező poénok közé.

Ugyan a film vége kissé ellaposodik, a felvezetés majd a két apuka egymásra licitáló versengése remek edzést jelent a rekeszizmoknak. Bár sem történetében, sem megvalósításában nem váltja meg a műfajt, a Megjött Apuci így is kellemes meglepetésnek fogható fel, melyet bárkinek jó szívvel ajánlhatunk, aki egy kis felhőtlen nevetgélésre vágyik egy hideg januári délutánon. 7/10