Tudjátok mi volt a jó a VHS-korszakban? Mindenki sztár lehetett. Nem kellett színészi tehetség, de még csak olyan iszonyatosan nagy beleélés sem a szerepekbe. Elég volt kidobnod a gigantikus műmelleidet, a kigyúrt izomzatodat, vagy el kellett néha hintened egy-egy jól csengő egysorost és máris megjegyezték a nevedet. Volt idő, amikor nem Robert Downey Jr-ok, nem Christian Bale-ek kaptak főszerepeket egyes képregényfilmekben, hanem David Hasselhoffok, Pamela Andersonok, illetve Shaquille O’Neal-ok. Ez így persze elég szarul hangzik, mert amúgy tényleg kegyetlen idők jártak a 90-es években a képregényfeldolgozások felett, de hogy ezek a filmek ne lennének szórakoztatóak? Dehogynem! Imádnivaló trash filmek egytől-egyig!
A jövőben, egy polgárháborútól feldúlt országban található Steel Harbor az utolsó szabad terület. Itt áll egy legendás csehó: a Hammerhead bár. Tulajdonosa még híresebb, ő Barb Wire a kemény és rámenős fejvadász, akit nem birtokolhat, és nem verhet át senki. A vonzó idomok igazi harcost rejtenek, aki jól bánik a fegyverekkel és puszta kézzel is nagy veszélyt jelent az ellenfeleinek. Barb Wire egy napon megbízást kap, hogy egy fontos információkkal rendelkező tudóst átjuttasson a polgárháborús övezetből a szabad zónába…
Na, jó, némi túlzást azért vittem a bevezetőbe, de annyi szent, hogy nem minden válik teljesen szemétté, hiába bűzlik és néz ki szarul. David Hogan Dark Horse Comics képregényadaptációja, a Barb Wire, egy meglepően bájos, bugyuta és szórakoztató alkotás, ami ugyan kritikailag (6 db Arany-Málna-jelölés, amiből 3 db csak Pamela Andersoné. Ezek közül 1-et meg is nyert, mint a legrosszabb új sztár) és pénzügyileg is óriási bukó volt a megjelenését követően, de legalább teret adott Pamela Andersonnak a filmvásznon. És, hogy ez miért jó? Mert amúgy Pamela egy remek casting volt a szerepre még úgy is, hogy egy rettentően rossz színész. A közegbe viszont illett, a filmet sikerült elvinnie a mellén, amire annyira fókuszált az operatőr, hogy le se tagadhatná, hogy mit nézett folyamatosan a forgatás alatt.
A film nem árul zsákbamacskát. Már az első perctől kezdve lepörgeti azokat a sablonokat, amiket egy posztapokaliptikus történetnél elvárhatunk. (Kipusztult ez, uralkodik az, stb.) Miután letudtuk a kötelező köröket, a film rááll egy viszonylag pörgős tempóra, ami megadja az egész film alapját. David Hogan sose volt nagy rendező, de legalább ezt a trash mozit le tudta úgy vezényelni, hogy a hibái ellenére se felejtsük el mindörökre. Igazság szerint kaptunk tőle egy James Bond - Punisher - Mad Max hármast, összegyúrva, női főszereplővel.
A Barb Wire egy rém egyszerű, a költségvetéshez mérten (kevesebb, mint 10 millió dollár) látványos (nem csak Pamela miatt) képregényhősös akciómozi, illetve egy badass reklámanyag Pamela Anderson számára. 5/10
