Barb Wire cikkemben már kitértem arra, hogy a VHS-korszakban nem feltétlenül kellett színészi tehetség ahhoz, hogy valaki sztár legyen és bekerüljön a köztudatba. Reklámot kapsz akkor is, ha földbedöngölnek. Craig R. Baxley mozija pont ezt a példát vette alapul, ugyanis a főszerepre olyan „színészt” választott, aki nem a filmjei miatt vált híressé, hanem az NFL-es karrierje miatt. Brian Bosworth az alulértékelt akcióhős!
Egy motoros szekta brutálisan kivégez három egyházi vezetőt. Huff nyomozó az FBI megbízásából beépül a maffiával is összejátszó kegyetlen szektába, hogy információkat gyűjtsön egy minden eddiginél kegyetlenebb terrorakció terveiről. Rájön, hogy az akcióban befolyásos üzletemberek és politikusok is részt vesznek. Hogy megakadályozza a közelgő mészárlást, életveszélyes játékba kezd, amelyben nem számíthat senkire. Ezért egymaga száll szembe az egész szervezettel, és megállíthatatlanul könyörtelen hadjáratba kezd…
Sokkal, de sokkal többet érdemelne az a film, amiből sugárzik a VHS-kazetták bűze, illetve amelyik nem fél áttörni az akadályokat, hogy elérje a célját. Craig R. Baxley egy olyan akciófilmet tette le az 1991-es évben az asztalra, ami bátran nőhetne fel a kor nagyjaihoz, ám ehhez nem a jól teljesítő Brian Bosworth-ra, hanem egy sokkal nagyobb nevű egyénre (Arnold, Stallone, Lundgren) lett volna szükség. Ugyanis, ha ebben a filmben egy igazi nagyágyú szerepel, akkor bizony a mai napig emlegetnék a Hideg, mint a kő című filmet, mint a 90-es évek egyik klasszikusa. Ennek hiányában viszont csak egy elfeledett, az IMDB-n csak alig néhány ezer szavazattal rendelkező film lett.
Pedig Bosworth jó, a film meg van olyan kemény, mint a sziklából faragott arca. Baxley-ék nem fogták vissza magukat. Egy olyan pörgős mozit tártak elénk, ami a 90 perces játékidejét úgy töltötte fel, hogy nem volt idő lazsálni, mert vagy lezúztak valakit, vagy szétvertek valakit, vagy ment a kemény rock a háttérben. Eszeveszett tempót diktált a film, ami egy ismert, „beépülök a bandába, majd megoldom a dolgot” cselekményt követett, így ennek ismeretében, volt időnk arra is, hogy Bosworth és Lance Henriksen harcát teljes mértékben kiélvezzük.
A Hideg, mint a kő egy méltatlanul elfeledett film, mert pont olyan coolságok szerepelnek benne, ami miatt több kortársát is az egekig magasztalunk. Ennek fényében pedig érthetetlen, hogy miért tűnt el ennyire, hiszen annyira őszinte, annyira bájos és egyszerű, hogy arra nincsenek szavak. Ilyen a minőségi b-mozi! 7/10
