Arra, hogy a nagy népszerűségnek örvendő Marvel és DC képregényhősein kívül is remek alkotások vannak, Frank Miller munkássága az egyik legjobb bizonyíték. Az ő munkái sokkal sötétebbek, véresebbek és erősen magukon viselik a noir filmek stílusjegyeit. Bár legtöbbünk számára a 300 és a Sin City kapcsán lehet ismerős, azonban írt már formabontóan új történeteket Superman, Batman, Daredevil, vagy az X-Men tag Farkas kalandjaihoz is.

Robert Rodrigez már régóta meg akarta rendezni a Sin Cityt, azonban Miller sokáig nem egyezett bele, hiszen úgy gondolta, hogy ez a fajta képregénystílus kevés embert vonzana be a mozikba, és nem akarta egy veszteséges filmhez a nevét adni. Rodrigezt azonban keményebb fából faragták, így végül a Josh Hartnett-es, Marley Shelton-os nyitójelenetet Miller engedélye nélkül vette fel saját texasi stúdiójában, hogy meggyőzze, jól filmre tudja adaptálni a műveit. Találkozásukkor azt mondta Miller-nek: "Ha tetszik a jelenet, ezzel indul a film. Ha nem, akkor lesz egy kisfilmed, amit mutogathatsz otthon a haverjaidnak." A végeredményt pedig már ismerjük.

A 2005-ben mozikba került film három Sin City történeten alapszik, és 2 rövidebb jelenetet vesz át a képregényekből. A nehéz búcsú (The Hard Goodbye), A nagy mészárlás (The Big Fat Kill) és A Sárga Dög (That Yellow Bastard) című grafikus regények közül az első kettő magyarul is hozzáférhető. A nyitójelenet A vevőnek mindig igaza van (The Customer Is Always Right) és A vörösruhás nő (The Babe Wore Red) című összekapcsolódó, rövid elbeszélésekből származik. A zárójelenetet csak a filmhez írták.

A film három szereplő sztoriját meséli el, a Josh Hartnett által játszott bérgyilkost szerepeltető prológus és epilógus keretébe foglalva. Hartigan (Bruce Willis), a kiégett zsaru, talán a város egyetlen tisztességes rendőre, pár órával a nyugdíjazása előtti utolsó ügyében megment egy 11 éves kislányt egy befolyásos szenátor szadista fiának (Nick Stahl) karmai közül, ám végül őt ültetik le nyolc évre. Szabadulása után találkozik a közben táncosnővé lett Nancyvel (Jessica Alba), aki hetente ír neki a börtönbe, és újra szembekerül a perverz szenátorcsemetével is.

Az ő története mellett két másik – több ponton érintkező – sztori alkotja a filmet. Marv (Mickey Rourke) a nagydarab, brutális verőlegény egy halott nő, Goldie mellet ébred. Nem tudja, mi történt, de egy valamiben biztos: akárki is ölte meg a lányt, véres bosszút fog állni rajta. Dwight (Clive Owen) hosszú idő után tér vissza a városba, de hamar belekeveredik egy korrupt zsaru (Benicio Del Toro) meggyilkolásának eltussolásába. Ha nem jár sikerrel, akkor Óváros prostituáltjainak sorsa megpecsételődik. Az ügy személyes is, hiszen a csajok vezetője Dwight egykori szerelme, Gail (Rosario Dawson).

A sajátos, darkos színvilág, és a 3, ízig-vérig hős férfiról szóló cselekmények visszarepítenek minket azokba az időkbe, amikor még olyan filmek készültek, mint A máltai sólyom, az Alkony sugárút vagy A gonosz érintése, azaz a film noir korszakába. Az 1941 és 1955 közötti időszakban született ilyen stílusú filmek jellemzője volt a narráció, a magányos (magán)detektív, a végzet asszonya. A Sin Cityt neonoir alkotásnak tartják, hiszen él ezekkel a jellegzetes eszközökkel, figurákkal.

A három fő történetszál mozgatórugója a nők megvédése, illetve Marv esetében a haláluk megbosszulása és a gyilkos megtalálása. A város két része jól elkülöníthető: Óváros az ősi mesterség, a női „finomabb” világ jelképe. Ezzel szemben áll az Újváros: a férfias, állatias, erőszakos, gyilkos városrész, melynek nagyobb része korrupt. A moziban a piros, sárga, zöld, kék színek kivételével (ezek sem mindig látszanak) minden fekete-fehér. A férfi hősök valódi férfiak, akik még erejük utolsó morzsáival is a küldetésüket akarják végrehajtani.

Az események időről-időre keresztezik egymást, egyes szereplők máshol is felbukkannak, még ha csak egy villanásnyi időre is. A történetvezetés amúgy eléggé hasonlít az itt vendégrendezőként közreműködő Quentin Tarantino Ponyvaregényére, hiszen a cselekmények itt sem időrendben követik egymást. Ennek a megoldásnak köszönhetően kis agyalásra van kényszerítve a néző, hogy végiggondolja, melyik időrendben mi is volt előbb? Marv báros jeleneténél látjuk Dwightot, Hartigenénél pedig Marvot.

Tarantino most csak egy rövidebb jelenetet rendezett 1 dollárért barátja mozijában, azt, amelyikben a Clive Owen alakította karakter Benicio Del Toro figurájának hullájával kocsikázik, hogy a mocsarat elérve eltüntesse a korrupt zsaru földi maradványait.

Néhány érdekesség:

• A jórészt green box előtt felvett jelenetek miatt Nick Stahl kék testmaszkot hordott, mert az utómunkák során csak ebből a színből tudtak digitálisan sárgát formázni.
• A képregények szülőatyja szeret cameozni: ő a pedofil pap, akit Marv agyonlő a gyóntatófülkében.
• Miller-nek állítólag határozott elképzelése volt a kulcshelyszínként működő bár pincérnőjének, Shellie-nek a hangszínéről. Mikor meghallotta Brittany Murphy hangját, rögtön ráosztotta a szerepet.
• A forgatás végig zöld háttér előtt, stúdiókörülmények között zajlott, és csak minimális kelléket hoztak a forgatásra: asztalokat, fegyvereket, autókat, fakerítést, vécécsészét, mosdókagylót.
• Miller eleinte nem örült annak, hogy Rodriguez Mickey Rourke-ra szeretné osztani Marv szerepét. Annyit kérdezett: "A pasas a 9 és 1/2 hét-ből?" Mire Rodriguez azt mondta neki: "Csak várj, és ismerd meg őt!" A találkozó napján Miller szerint Rourke olyan vehemensen rontott a szobába, hogy majdnem kitépte az ajtót a sarkából. Miután Rourke távozott, Miller a következőt jegyezte fel magának: "Ma megismertem Mickey Rourke-ot. Ő a megtestesült Marv."
• Bruce Willis-nek annyira tetszett a próbaként minden színésznek levetített nyitójelenet, hogy meg sem várta a végét, és egyből benne akart lenni a filmben. Hartigen szerepére azonban még szóba jött Christopher Walken, Willem Dafoe, Steve Buscemi és Michael Douglas is.
• Adrien Brodyt pedig Jackie Boy szerepére hallgatták meg.
• A filmbeli Miho által használt kardokat a Kill Bill-ben is láthattuk, a Crazy 88 tagjainál. A film társrendezője, Tarantino a garázsában tartotta a fegyvereket.

 A Sin Cityt nem csak a képregényeket ismerők szeretik, ezt jól bizonyítja, hogy már rövid idővel a moziba kerülése után kultstátuszt ért el. A látványvilágot, a hangulatot és a szereplőket nem lehet könnyen elfelejteni, aki már egyszer látta, bármikor felismeri egy képkockáját is. Robert Rodriguez olyan hűen adaptálta Frank Miller egyéni látásmódját, hogy sikerült megalkotnia a legautentikusabb képregényfilmet, amely - akárcsak a képregény - tobzódik a vérben és erőszakban, de mégsem válik öncélúvá. A többi karaktert is hasonlóan neves színészek formálják meg: Elijah Wood, Brittany Murphy, Alexis Bledel, Devon Aoki, Rutger Hauer, Michael Madsen, MichaelClark Duncan. Mindenképpen megér egy megnézést, és nem csak képregény fanoknak. 9/10