A Marvel és a Netflix gyümölcsöző együttműködésének köszönhetően a Daredevil után egy, a nagyközönség számára kevésbé ismert képregényhős kelt életre Jessica Jones személyében.
Jessica (Krysten Ritter) magánnyomozóként keresi a kenyerét Hells's Kitchenben, New York egyik nem túl vonzó kerületében. Házasságtörő párokat követ és figyel meg, válási papírokat kézbesít, eltűnt embereket kutat fel. Legújabb esete is ilyen, egy fiatal egyetemista lány szülei keresik fel elkeseredetten, hiszen gyerekük hosszabb ideje nem ad magáról életjelet. Az egyszerű esetnek azonban szörnyű eredménye lesz, és Jessica élete még jobban kifordul magából.
Főhősünk megtört, magányos alkoholista, aki mindenféle emberi kapcsolatot kerül, csak a munkájához szükséges mértékben érintkezik másokkal. Múltjáról alig tudunk meg valamit, néha emlékképek villannak be egy titokzatos férfiról, de egyértelmű, hogy nem a kedves emberek csapatába tartozik.
Képbe kerül még egy csapos, bizonyos Luke Cage (egyébként a tervek szerint az övé lesz a következő Netflixes-Marveles sorozat); egy rádióműsort vezető fiatal csaj, Trish Walker és egy ügyvédnő, Jery Hogarth. Nem kapnak még fontos szerepet, éppen csak körvonalazódnak a tulajdonságaik és Jessicahoz fűződő kapcsolatuk mélysége.
Jessica eredetileg Brian Michael Bendis (írta) és Michael Gaydos (rajzolta) 2001-ben indult közös képregény-sorozatának, az Aliasnak (nem összekeverendő az azonos néven, Jennifer Gardner főszereplésével futó tévésorozattal) főhőse. Nem a leghíresebb vagy legerősebb nő a Marvel univerzumban, de egészen biztosan ő használja legtöbbször a "fuck"-ot. Szupererős, elképesztő az ellenálló képessége, és még repülni, azaz inkább ugrani is tud. A képességeit egy autobalesetben szerezte, amiben radioaktív vegyszerek is érték, és ami után több hónapig kómában volt, majd szuperképességekkel ébredt. Egy ideig kosztümös szuperhősként harcolt Jewel néven, de hamar felhagyott vele és megalapította az Alias nyomozóirodát. Eredetileg Jessica Campbell volt a neve, a Jonest az őt örökbefogadó családtól kapta.
A képregény során úgy illesztették be az Marvel Univerzumba, hogy minden történetében a már ismert szuperhősökkel kapcsolták össze, így lett fontos eleme a Marvel világnak. Egy gimibe járt Peter Parkerrel, a későbbi Pókemberrel. Az ő a hatására vállalta Jessica a képességeit és lett szuperhős. Később Matt Murdock lett az ügyvédje, akinek cserébe a testőre volt. A képességeit adó autóbaleset utáni kómából akkor ébredt fel, amikor a Fantasztikus Négyesben a Földre jött Galactus. Egy időben járt Scott Langgel, a Hangyával is.
Először 2010-ben merült fel, hogy Jessica sorozatot kapjon, jóval a Thor, Amerika Kapitány és a Bosszúálló-filmek előtt. Mégpedig azért, mert fontos szerepe volt az Amerika Kapitány: Polgárháború történetszálában, így a Marvel már ennek a filmnek a bemutatója előtt be akarta mutatni Jessicat és Luke-ot is a nagyközönségnek.
Már az intro magával ragadja a nézőket, a ritkán használt jazzes aláfestő zene pedig még egy lapáttal rátesz. A borús, szürke, vészterhes hangulatnak köszönhetően pedig nagyon hamar elmúlik a majdnem 50 perces játékidő. A Marvel kihasználja a Netflix kábeles lehetőségeit, sőt többször át is lépik. És ez az egyik, ha nem a legnagyobb előnye a sorozatnak. Hamar egyértelművé teszik az alkotók, hogy itt ne csili-vili hacukás szuperhősökre számítsunk, ebben a sorozatban a darkosabb, emberközelibb herosok küzdelmeit nézhetjük. Jessica, Daredevilhez hasonlóan nem a világ megmentésén fáradozik, sokkal földhözragadtabb dolgok adják tettei mozgatórugóját. Főhősünk ugyan első ránézésre tesz az emberekre és ügyes-bajos dolgaikra, azonban az álarc mögött mégis azon van, hogy a lehető legkevesebbjüknek essen baja.
Összességében a pilot alapján elmondható, hogy egy igen ígéretes sorozatot kapunk, az pedig már csak az alkotókon múlik, hogy mennyire fogják beváltani a sorozattal kapcsolatos elvárásokat a későbbiekben.
