Az Olvasói Hét filmjeit itt találjátok.
Van fény az alagút végén, avagy Joan Laporta és csapata lefekteti egy új korszak alapjait, az FC Barcelonát pedig történelmi mélységeiből vezeti ki, hogy újra kupaesélyes csapattá váljon. Daniel Hernandez és Justin Webster 2004-es teljesen átlagos dokumentumfilmje a klub vezetőségének kissé heroizált napjait mutatja be, azt, ahogyan a borzalmas Gaspart-, majd rövid Reyna-éra után milyen tervvel rukkoltak elő Laportáék, illetőleg milyen jövőképpel kecsegtet munkásságuk.
Gyakorlatilag nem volt olyan terület, ahol nem kellett teljesen átértékelni a Barca helyzetét, ahol nem volt szükség radikális reformokra. A dokumentumfilm ezek legfőbb szakaszait mutatja be, tehát a sejtelmes címéhez mérten nem a pályán, hanem a “háttérországban” zajló folyamatokat, konfliktusokat ismerteti, mindezt pedig elsősorban a felsővezetőség szemén keresztül. A nézők láthatják, hogy nagy vonalakban milyen stratégiát dolgozott ki a vezetőség, és a tervezőasztalon lefektetett szcenáriók milyen sorrendben és ütemben kerültek kivitelezésre.
Az első pillér a gazdasági stabilitás megteremtése, biztosítása volt. A Laportáék előtti korszak legnagyobb hagyatéka egy tetemes, egész pontosan klubrekordot jelentő adósságállomány volt, amit értelemszerűen sem a befektetők, sem pedig az érintett pénzintézetek nem néztek jó szemmel. Ezt a csorbult klubképet kellett helyreállítaniuk, először a pénzügyi oldalon, majd pedig a szakmai oldalon.
Mindazonáltal a második pillér, a szakmai siker még nehezebb feladatnak bizonyult. A legfőbb küzdelmük közepette a csapat ugyanis nem az elvárásoknak megfelelően teljesített, a bajnokság középmezőnyében ragadt, ami hatalmas feszültséget gerjesztett a szélsőséges szurkolótáborokban, valamint a sikertelenség idején a vezetőség iránti bizalom is hétről-hétre csak gyengült. Az új edző, Frank Rijkaard fejét követelték, míg Laporta már nem úszta meg fenyegetésekkel.
Mivel a Barcelona az elmúlt 10 év messze legeredményesebb futballklubja volt, mind a hazai, mind pedig a nemzetközi porondon, így talán nem lenne spoiler, ha elmondanám, merre is tartott Laportáék első szezonja, de inkább meghagyom titoknak. Az minden esetre kifejezetten érdekes, hogy akkoriban milyen elvárásokat tűztek ki a csapat elé, illetve milyen jövőképben bizakodtak, s manapság a jelenlegi vezetőség tagjai milyen válaszokat adnának ugyanezekre a kérdésekre. A film elsősorban Barcelona-rajongóknak ajánlott, bár számukra sok újdonsággal nem kecsegtet. Ha valaki a katalán egyletről szeretne filmet nézni, akkor inkább a Magyarok a Barcáért elé üljön le, az semleges nézők számára is sokkal érdekesebb, informatívabb. 6,5/10
