J.K. Rowling varázsvilága újabb fejezettel bővült Göthe Salmander kalandjaival, melynek első felvonása november 17-től látható a hazai mozikban. Még a világpremier előtt kiderült, hogy a készítők további 4 részt terveznek a magizoológus (a legendás állatok szakértője) főszereplésével. Mivel a blogon megjelent két cikk már foglalkozik a filmmel, én a történeti háttérről írok. Varázspálcákat elő, indulunk!
1997-et írtunk, amikor szülinapi ajándékként egy varázslófiúról szóló könyvet választottam egy könyvesboltban az érdekesnek tűnő tartalomleírás miatt. Akkor még fogalmam sem lehetett róla, milyen izgalmas útra indulok a villámsebhelyes kölyökkel (és hogy mekkora hisztéria fogja követni a többi részt, majd a filmeket). A könyvek sok szereplőjét megszerettem, szurkoltam nekik, ha pedig idő előtt elhaláloztak, ejtettem értük néhány könnycseppet. Sosem álltam sorban hosszú órákig, hogy az elsők között lehessek boldog tulajdonosa a legújabb résznek, de mindegyik kötetet többször is „felfaltam”, a filmek közül pedig bármelyik le tud kötni (még ha nem is az elejétől találok rá valamelyikre az egyik adón). Így mikor kiderült, hogy újra megelevenedik Rowling varázsvilága, az év egyik legjobban várt filmje lett számomra (a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei mellett). És még azt sem bántam, hogy más földrész és más korszak fog megelevenedni, hiszen nem árt egy kis változatosság és vérfrissítés.
Amikor végre eljött a nagy nap, igyekeztem palástolni, hogy mennyire izgulok, hogy jó legyen, hiszen ha nagyon várunk valamit, az az esetek többségében nem túl jól szokott elsülni. Én pedig nagyon akartam, hogy ne így legyen. Na, de ki is az Göthe Salmander és miért pont őrá esett a készítők választása és miért gondolták úgy, hogy érdemes 5 filmet a kalandjainak és az életének szentelni?
Goethius Artemis Salmander néven született 1897-ben, és hol máshol tanulhatott volna, mint Roxfordban (Hugrabugos volt), ahonnan azonban kicsapták. Legendás bestiák iránti imádatát hipogriff-tenyésztő édesanyjától örökölte. A Mágiaügyi Minisztériumban helyezkedett el a Házimanó Áttelepítési Részlegen, ez azonban nem nagyon feküdt neki, így amikor a Bestia Tagozatra került, minden a helyére pattant. Később külföldi utakat tett a Sárkányügyi Kutató és Ellenőrző Központ munkatársaként. Ezeken olyan nagy mennyiségű anyagra tett szert, amiből megírhatta az 1927-ben megjelent Legendás állatok és megfigyelésük című könyvét (ennek 52. kiadásából tanultak Harryék).
A nagy Potter-láz idején a valóságban is megjelent a könyv (A kviddics évszázadaival egyetemben) szerzőjeként nem Rowling, hanem Göthe Salmander lett feltüntetve, Harry, valamint barátai-leginkább Ron- mókás firkálásaival színesített tankönyv formájában. Az olvasó egy olyan kiadványt tarthatott a kezében, aminek egyenesen maga a villámsebhelyes varázsló a tulajdonosa.
Amikor kiderült, hogy ez lesz az alapja a legújabb filmnek, sokakban felmerülhetett a kérdés, mégis hogyan lesz ebből egy jó mozi (A hobbit könyvből készült Peter Jackson trilógia hasonló cipőben jár)? Akkor még csak trilógiának tervezték (mára már tudjuk, hogy öt részes lesz, Rowling a második forgatókönyvénél tart).
Végül még egy fontos kérdés: vajon van-e valamilyen kapcsolódás a már megismert történetszállal, esetleg idősebb szereplőkkel? A válasz: igen, Salmander egyik tanára a Roxfordban Albus Dumbledor volt; illetve szóba kerül a filmben többször is Gellert Grindelwald, aki a kedvenc mágikus iskolaigazgatónk jó barátja, majd egyik fő ellenlábasa lesz, és még a Halál Ereklyéi után is kutatott.
A film jól illeszkedik Rowling varázsvilágába, és bár tarthatjuk előzménymozinak, valójában csak annyira az, hogy kb. 70 évvel mentünk vissza a múltba, az 1926-os New Yorkba. Az itteni mágusok még a háttérben bujkálnak, attól félve, nehogy a varázslataik miatt háború törjön ki a muglikkal. Aki már látott egy korábbi HP részt, vagy akár egy kötetet is elolvasott, annak lesz egy kis alapja, azonban sajnos a történet nem igazán tér ki a részletekre. Most tényleg csak Salmander személyiségébe, néhány napos kalandjába kapunk betekintést, és mivel erre is tódulni fognak a nézők a moziba, egy viszonylag korrektnek mondható történetet kapunk. Erre mondják azt, hogy jó kis iparosmunka, azonban azonnal beszippantja az arra fogékony nézőket, a rajongók meg egyenesen odáig lesznek tőle. Nekem bejött. 7,5/10
A film MAFABadatlapja
Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket Facebookon és Twitteren!
