Az Olvasói Hét filmjeit itt találjátok.
Ha abból indulok ki, mennyire fontosnak tartja a filmek befejezését Charlie Kaufmann, a kortárs forgatókönyvírók egyik legelismertebb alakja, akkor rögtön meg is van a válasz arra, miért érzi úgy rengeteg író, hogy alkotása végére - függetlenül annak szükségességétől - be kell szúrnia legalább egy komolynak szánt fordulatot. Extrémebb esetekben azonban előfordul az is, hogy a látszat ellenére nem is a történet végén keresendő a csavar, hanem maga az alkotás válik egy nagy fordulattá. A Spierig-testvérek Robert A. Heinlein All You Zombies című kisnovelláján alapuló sci-fije is tökéletesen beilleszthető ebbe a sorba, még a (félre)értelmezhetőségi faktor tekintetében sem marad alul riválisaitól.
Tekintettel arra, hogy a mesélésük teljes egészében a nagy fordulatra fut ki, s mindent ennek sikeres felépítéséhez alakítottak, így talán jobb, ha inkább nem említek semmit a történetről. Az író-rendező páros a félrevezetés álcáját félredobva filmjében egyértelműsíti, hogy a hangsúly a kirakóson lesz, s ennek megfelelően van is egyfajta párhuzam a kirakós játékok és a történetvezetésük között. Csakúgy, mint az ilyen játékoknál, a kép először kiszórt, egymáshoz nehezen illeszthető darabok kupaca - ez a filmben a jelen, illetve a flashbackek révén a múlt morzsáival azonosítható -, majd ahogyan a kirakós is kezd egyre inkább összeállni, akként bővítették morzsáikat koherens egésszé a Spierig-testvérek.
Azonban nem véletlen, hogy annak idején Heinlen művét a Playboy nem publikálta. Nem minőségi okok lehettek mögötte, hanem sokkal inkább a benne fejtegetett időutazásos paradoxon abszurditása. A kezdeti, érdekfeszítő és gondolatba ejtő logika ugyanis hamar olyan szürreális hipotézissé alakul át, ami nem passzolt volna különösebben a nyuszis magazin tematikájához. Mindazonáltal a sci-fi berkekben sikerült utat törnie a történetnek, s a Spierig-fivérek rávilágítottak, hogy az abszurd felvetés van annyira izgalmas, hogy minden betegsége ellenére akár egész estés film váljon belőle.
Még akkor is, ha a páros alapvetően leragadt az alapötletnél és igazán egy könnyed karakterábrázolást leszámítva nem tudott semmi újat hozzáadni az éjsötét humorú poénhoz. Így pedig, mivel a fordulatot ennek ellenére jól vezették végig, a film megítélése leginkább csak azon múlik, hogy a fordulat kiakasztja-e az illető morális iránytűjét, vagy egy kellemesen beteg csavarként csapódik le. Én az utóbbi tábort erősítem, az alapvetés önmagában elvitte a hátán a filmet, ugyanakkor nem ártott volna kicsit komplexebben megfogni a témát, hiszen az időutazós szál is teljesen a fordulatnak lett alávetve, aminek köszönhetően az időugró rendfenntartók szervezeti hátteréről és elvi problematikájáról szóló fejtegetés hiánya rányomja bélyegét az összhatásra. 7,5/10
Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket a Facebookon és a Twitteren!
