Az Olvasói Hét filmjeit itt találjátok.

Hiába keresnénk 2010 legromantikusabb filmjei között Paul Haggis A következő három napját, a listákon többnyire elcsépelt szerelmes történeteket, másod- és harmad vonalas romkomokat találnánk. Pedig joggal szerepelhetne rajtuk, mivel - bár tálalását tekintve valóban nem a klasszikus műfaji vonásokkal operál - végső soron egy olyan férjről szól, aki szó szerint képes lenne elmenni a legvégsőkig, hogy újra együtt lehessen hőn szeretett feleségével. Ugyanakkor hiába van központi szerepben a klasszikus romantikus túlzás, lányos filmnek a legkevésbé sem lehetne nevezni, hiszen a játékidő nagy részét rózsák és csókok helyett egy szöktetés megtervezése teszi ki.

Természetesen nem véletlenül, lévén A következő három nap a történetének legfőbb mozgatórúgója ellenére alapvetően mégis csak a heist moviek nem is annyira távoli leszármazottja, amely nem magára a szökésre fekteti a hangsúlyt, hanem inkább arra, mit kell magára vállalnia az elhivatottnak, hogy elérhesse célját. John Brennan (Russell Crowe) esetében a feleségének, Larának (Elizabeth Banks) kiszöktetése jelenti a dilemmát, akit egy gyilkosság vádjával ültettek rács mögé. A férj nem tudja, de különösebben nem is érdekli, hogy Lara bűnös-e, az ügy felgöngyölítése helyett a “szakértő” (Liam Neeson) tanácsait gondosan követve fokozatosan építi tervét, s egyre radikálisabb döntéseinek meghozatalakor sem a ráció, hanem a vak szerelem vezérli.

A probléma pedig pont ebben az elvakultságban keresendő, hiszen John olyannyira a céljának megszállottjává válik, hogy voltaképpen nem is mérlegeli lehetőségeit. Ott van a fia, akivel a nagy nap(ok)hoz közeledve egyre kevesebbet foglalkozik, illetve ott van saját élete, amiről zavaró könnyedséggel hajlandó lemondani. Haggis tehát nem kereste a költői túlzás mögötti zavaró tényezőket, meg sem próbálta hősét a tett kiderítése felé terelni, ami meglepő, ha azt figyelembe vesszük mennyi idő állt rendelkezésére, amit aztán a szöktetés megalapozásának precíz bemutatására

A hanyagság végett John drámai szempontból elképesztően egyoldalúvá válik, aminek köszönhetően, ha nem tudunk feltétel nélkül azonosulni elhivatottságával, akkor kifejezetten súlytalan filmként élhetjük meg A következő három napot. Továbbá azok sem találják majd meg benne számításaikat, akik egy könnyed akciózásra várnak, hiszen a történet lassan halad előre, illetve Crowe is ritkán húzza fel ama bizonyos kesztyűt, hogy rendet rakjon. Helyette azok tegyenek vele egy próbát, akiket jobban érdekel, milyen menete lehetne egy szöktetésnek, mely stratégia mentén lehetne kivitelezni. Bár ők meg lehet jobban járnának, ha inkább a francia eredeti elé ülnének le. 6/10

A film MAFAB adatlapja