Az Olvasói Hét filmjeit itt találjátok.

A filmnek nincs központi története, egyedül egy központi eleme van, ami köré a két óra felépül, és ez a szeretet. Írhattam volna azt is, hogy a szerelem, de ez így nem lenne teljesen igaz, mert bár tény, hogy a legtöbb történeti szál fő mozgatórugója a szerelem, azért mindenhol megbújik halkan egy másfajta szeretet is, például a barátokat vagy a családot összetartó érzelmek. És ezek néha erősebben lépnek fel, mint a szerelem, vagy a vágyakozás, és ez így van rendjén.

Egy másik üzenete a filmnek pedig a gyűlölet felett álló szeretet. Ahogy azt a film elején is hallhatjuk David szájából Hugh Grant tolmácsolásában, a 2001. szeptember 11-i eseményeken keresztül érzékelteti, hogy még egy ilyen gyűlöletből származó katasztrófa után az emberek sokkal többet beszélnek a szeretetről, megpróbálják fölénybe hozni azt. Ebből arra a következtetésre is juthatunk, hogy egyik a másik nélkül sem létezhet.
A film rögtön egy esküvő és egy temetés jeleneteit mutatja párhuzamosan, amik – valljuk be – érzelmileg nem igazán kapcsolhatók össze, viszont mindkét esemény az élet legnagyobb momentumai közé tartozik. Ezt a két eseményt csak az idő, és a zene kapcsolja össze, és innen indul el mind a 10 szerelmi szál kibontakozása. Innentől kezdve a történetek külön életet élnek egymástól, itt-ott találni csak kisebb kapcsolódásokat a szereplők között. Mindegyik szerelmi szál más kiadásban szerepel, néhol egy család szétesése forog kockán, máshol egy szerelmi háromszög van alakulóban, valahol meg egy kisgyermek első szerelmi történetét kapjuk.

A tíz ’lávsztorit’ pedig egy olyan színészgárda keltette életre ezelőtt 13 évvel, ami ellen keveseknek lehet kifogása. Az egész film olyan lesz tőle, mint egy nagy brit színészfelvonulás. És mivel egyiküknek sincs különösen nagyobb kihívása a filmben, senkinek nem kell a hátán cipelni a történetet, ettől lesz igazán könnyed, és szórakoztató. Nincsenek egetrengető csavarok, csak a klasszikus történetek bontakoznak ki, és kérdezhetnénk, hogy minek ugyanaz a sztori, csak kicsit másképp, de tízszer egy filmen belül; jogos lenne a kérdés. Ám ennek az alkotásnak pont az a lényege, hogy reprezentálja a szeretet erejét a gyűlölet felett. Megjegyzendő ellenben, hogy nem feltétlenül lesz mindenkinek ínyére való a film, hiszen aki nem bírja a sarkított és happy enddel záruló szerelmi történeteket, az lehet, hogy abba fogja hagyni már az elején. Persze, nem lett volna ekkora siker a film, ha olyan színészek kapják meg, akiket nem ismerünk. De így ez a kis színészdzsembori bárkinek javasolható, aki gyorsan meg akarja ismerni a híres brit színészeket. Hugh Grant, Alan Rickman, Colin Firth, Liam Neeson, Emma Thompson, és a többiek. Ki az, akinek legalább egy az említett nevek közül nem hangzik ismerősen?

Bár nem minden történetszál kap egyértelmű lezárást a film végén (ez nem csoda, mert az túl sok idő lenne), de a lényeg mindenképp érezhető: repülőtéri jelenet, mindenki hazatér, mindenki megtalálja, akit neki szántak, mindenki boldog mindenkivel. Ettől lesz a film egy könnyen fogyasztható élmény annak, aki elég nyitott az ilyen műfajokra. 8/10

Ha tetszett amit olvastál, kövess minket Facebookon és Twitteren!