A Pixar legújabb animációs csodája négy keréken, fényesre polírozva gurul ki a stúdió garázsából.
Az alváz a régi, de ez már egy másik karosszéria és a motorja is máshogy duruzsol. Szerethető, elgondolkodtató és persze szórakoztató történettel zárul a Verdák-trilógia.
A Verdák első része 2006-ban jelent meg, John Lasseter szerelemprojektjeként és ehhez mérten a Pixar stúdió egyik legrészletesebben kidolgozott filmje lett. Elképesztő mennyiségű munkaórát öltek bele az alkotók, rengeteg áthallással, utalással és poénnal töltötték meg. Az autóimádók számára, mint például jómagam, kész paradicsom volt és a nosztalgiafaktort is kimaxolta. Hihetetlenül menő és laza volt, miközben emléket állított a régi kor dicsőségének. Zseniális zenékkel volt tele, nekem a Toy Story mellett ennek a filmnek a dallamai a legemlékezetesebbek az asztali lámpás stúdió mozijai közül. Az első rész egy másik nagy bravúrja szerintem a történetében rejlett, a főszereplő lemondott az annyira vágyott győzelméről, ám ezzel végül az erkölcsi győzelem az övé lett. Amikor először láttam, emlékszem mennyire meglepett, hogy nem McQueen nyer és nagyon csalódott is voltam. Aztán később láttam be, hogy ez mennyivel jobb lezárás, mennyivel nagyobb érzelmi töltete van, mintha csak begurult volna elsőként.
A Verdák harmadik része egy felejthető, de legalábbis az eredetitől eltérő világú második rész után képes volt újra az első rész hangulatát a vászonra varázsolni. Már maga az alaphelyzet is igen érdekes, a második rész könnyed, tét nélküli, világmegmentős története után egy teljesen valódi és hétköznapi helyzettel találja magát szembe hősünk. Egész egyszerűen kiöregedett. Egykor fényesen tündöklő csillag volt, az autóversenyzés legnagyobbja, de a zöldfülűek, a következő generáció egyszerűen megelőzte őt. Nem tud mit tenni, sohasem lehet olyan gyors, erős és hatékony versenyző, mint ők. Villám McQueent hatalmas tisztelet övezi, az versenytársai, a legtöbb újonc és még a szponzorok részéről is. De kénytelen szembe nézni azzal, hogy az ő napjainak leáldozott. Még kap egy utolsó esélyt, Cruz Ramirez, a modern módszerekkel dolgozó edző személyében.
Kipufogófürdő ismerős járgányai is begurulnak a vászonra, de ezúttal a hangsúly nem rajtuk, hanem McQueenen, az edzőjén és a Doki hagyatékán van. McQueen persze egyáltalán nem érzi magát öregnek és eleinte nem is tud mit kezdeni a visszavonulását pedzegető beszólásokkal.
Egy elsősorban gyermekeknek szóló filmnek igenis legyen mondanivalója, akarjon tanítani valamire. Ebben pedig a Pixar mindig is kiemelkedően jól teljesített, de ezúttal egy igazán meglepő, ha nem is annyira váratlan, fordulattal hozakodik elő. A történet legnagyobb erkölcsi tanulságával az a fordulat szolgál, amit inkább nem lőnék le. Viszont azt ki merem jelenteni, hogy az egyik legérettebb mondanivalót ebben a filmben vezeti elő a stúdió.
A második részben sokak számára túl sok volt Matuka karakteréből, konkrétan, róla szólt a film, a Jar Jar-effektust pedig most, tanulva a visszajelzésekből, igyekeztek a minimálisra szorítani. Persze a fiatalabbak számára is bőven van humorforrás, de jó tudni, hogy a stúdió azért nem nézi teljesen hülyének a gyerekeket.
Brian Fee, aki a franchise első két részén asszisztensként dolgozott, most kezébe vehette a kormányt és ez mindenképpen megsüvegelendő döntés a stúdió részéről. Egyrészt, érezhető a vérfrissítés, másfelől azért mégsem egy vadidegen kezébe adták a trilógia lezárását. Randy Newman, akinek olyan filmzenéket köszönhetünk, mint a Toy Story, vagy a Forrest Gump dallamai, ezúttal is kitett magáért. A legemlékezetesebbek persze azok a számok, amiket már az első részben is hallhattunk, például az utolsó versenyen.
Az a fajta easteregg-özön, ami az első részt jellemezte, most kicsit visszafogottabban mutatkozik meg, de így is bőven van mit megfigyelni, meghallani az igazán szemfüleseknek. Ford T-modell a szélcsatornában. Karcmentes, úri NASCAR verda egy roncsderbin. Ilyen és ehhez hasonló őrült helyzetek és jelenetek kerültek bele ebbe a filmbe. És a látvány. Na, az valami elképesztő, hogy hová fejlődött az animáció. Az első előzetesben is bemutatott baleset példának okáért pont olyan lélegzetelállító a filmben is. Az autók, a versenyek, a tájak, egyszerűen hihetetlen.
A Verdák franchise remélhetőleg lezáró részére nyugodtan be lehet ülni gyerekkel, testvérrel, de még haverokkal is. Egy meglepően mély és érett lezárás, bár ez lassan a stúdió védjegyévé válik. 8/10
Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket Facebookon vagy Twitteren!
