Egy vursliba belépve olyan, mintha Sohaországba csöppennénk. Itt nyugodtan és bátran lehet mindenki gyerek, senki sem tűnik ki a tömegből. Ha azonban többre vágyunk a hullámvasútnál és az az óriáskeréknél, akkor irány Zombillenium, ahol a szörnyvilág válogatott képviselői dolgoznak, többek között vámpírok és a névadó zombik.

A filmet az idei Anilogue nemzetközi animációs filmfesztiválon láttuk.

A szokásos attrakciók ugyan itt is megtalálhatóak, azonban a munkások különleges képességeinek köszönhetően eléggé fel vannak turbózva: a tinilányok kedvenc helye az óriáskerék, mert a különböző kabinoknál a legváratlanabbul bukkan fel az igen csak jóképű vámpír, Steven. A szellemvasút viszont a vártnál rosszabbul teljesít, így erősen meg kéne újítani. És itt jön a képbe Hector Saxe, a volt minőségellenőr, aki az előre be nem jelentett ellenőrzésen olyan sok hiányosságot talál a parkban, hogy be akarja záratni. Így a vámpír igazgatónak nincs más választása, mint hogy egy harapással átváltoztassa. És mivel Hector ezek után nem mehet máshova, segít a csőd előtt álló létesítményt újra felfuttatni, hogy ember befektetőket találjanak.

Azonban ez a próbálkozása Stevennek kevésbé tetszik, hiszen az ő „fellépései” iránt jelentősen csökken az érdeklődés. Így egy olyan tervet eszel ki, ami az egész park életére hatással lesz. Hectornak és barátainak pedig nincs más választása, meg kell állítaniuk és megfelelő bevételt kell produkálniuk, ugyanis ellenkező esetben a vursli minden szörny dolgozójának lelke visszaszáll a pokolba és a Sátán szolgája lesz.

Arthur de Pins kultikus képregényén alapuló történetének kezdetét Alexis Ducord és Arthur de Pins közösen rendezte. Én nem ismertem a képregényt, így kicsit fura volt, hogy a főszereplőt hiába harapta meg vámpír és vérfarkas is, mégis zombiként született „újjá” némi kis plusszal, mégis több hasonlóságot mutatva Hellboyjal, mint élőhalott társaival.

Az is furcsa volt, hogy valahogyan nem sikerült átadni a hely szellemét, sokkal darkosabb hangulatra és történetre számítottam, a szörnyek használása (illetve inkább annak hiánya) nem volt elég izgalmas. Ha már egyszer valaki ellátogat egy ilyen helyre, akkor sokkal érdekesebb produkciókat várna, hiszen a filmben bemutatásra kerülők alig különböznek a hétköznapi világban működtetett vidámparkoktól. Bár lehet, hogy ez a képregény további részeiben már jobban előtérbe kerül.

A mai kor elvárásainak megfelelően a vámpírok inkább a Twilight Edwardjára hajaznak, mint Lugosi Bélára és utódaira. További szereplők közül még a boszorkány Gretchent kell kiemelni, aki a parkban gyakornokoskodó boszorkány és nem mellesleg a Sátán lánya. Az ő járműve nagyon ötletes, azt hiszem, többen elfogadnánk a repülő gördeszkáját.

A Zombillenium animációs film a vidámpark történetének jó megalapozója, a Hector és Gretchen is hamar megkedvelhető, Steven viszont nem kellően gonosz és a tetteinek mozgatórugója sem túl izmos. A zombik, csontvázak, egyéb szörnyek csak pár pillanatot kapnak, közülük is a fáraó múmiája és a szakszervezeti vezető szerepében tevékenykedő csonti (Michael Jackson által a Thrillerben viselt bőrdzsekire erősen hajazó felsője van). A történetben vannak jó poénok és popkultúrális kikacsintások is, eszünkbe sem jutna, hogy a Sátánnal való skypeolás után mehet a kukába a monitor.

A szörnyek vidámparkjáról szóló animáció inkább gyerekeknek való, felnőttek kicsit darkosabb és több szörnyülködést is elviseltek volna. Viszont a folytatásnak kellően megalapoz. 6,5/10

A következő vetítés vasárnap (december 3) lesz 15:30-kor az Urániában.