Duncan Jones, a Hold, a Forráskód és a Warcraft rendezőjének sokat dédelgetett projektje volt ez. Tulajdonképpen az első filmterv, ami kipattant a fejéből, ám anyagi okokból mégsem ebből született meg a debütáló mű, mely aztán méltán aratott nagy sikert és lőtte a direktort a figyelem középpontjába. Meg is nyílt előtte az út egy új film elkészítéséhez, így két évvel később, 2011-ben megszületett a Forráskód, ami ugyan már nem volt olyan nagy durranás, ám így is egy egészen jó, az ismétlődő idő tematikáját kihasználó, és az előző filmhez hasonlóan egy meghökkentő csavart is tartalmazó sci-fit kaptunk. Mivel ilyen jól belerázódott a zsánerbe, Jones a Mute-ot is átfazonírozta, hiszen eredetileg egy a napjaink Londonjában játszódó noir lett volna, szó sem volt sci-fi elemekről. Napvilágot is látott pár koncepciós rajz, melyek a Szárnyas fejvadászhoz hasonló cyberpunk miliőt sejtettek, mindez a noir sötét mocskába merítve pedig igen ígéretesnek tűnt, de a filmből financiális okokból, illetve az író-rendező végső vágáshoz való jogához való ragaszkodása miatt továbbra se lett semmi. Jött helyette a Warcraft. Én személy szerint már temettem is az egészet, mikor aztán jött a váratlan bejelentés, hogy a Netflix rátenyerelt a filmre, teljesen szabad kezet hagyva kiötlőjének. A moziforgalmazás így ugyan elmaradt, de a lényeg, hogy végre itt van a Mute, a kérdés az, hogy vajon megérte rá ennyit várni?
A film főszereplője Leo, aki egy gyerekkori baleset következtében megnémul, innen hát a film címe, és meg kell hagyni, hogy a főhős beszédképtelenné tétele már önmagában elég érdekes koncepció, ami igen jól működik is, ugyanakkor meglehetősen nehéz feladat elé álltja a karakter megformálóját. Szerencsére ebben sincs hiba, Alexander Skarsgard jó választásnak bizonyult, szavak nélkül is képes elmondani mindent, amit tudnunk kell róla.
Leo csaposként dolgozik egy bárban, barátnője, Naadira pedig ugyanott pincérkedik. Egy kisebb munkahelyi balhé után a lány meg akar osztani egy titkot kedvesével, ami talán véget vethet kapcsolatuknak, ám Leo, aki feltétel nélkül szereti őt, nem akar tudni róla, jön helyette a feszültségoldó szex (amiből a kamera semmit sem mutat, mielőtt felcsillanna a szemed), aztán a szokásos szunyókálás az L-alakú takaró alatt, ám Leo legnagyobb megdöbbenésére ezután egyedül ébred. A lányt nem lehet elérni és a korábban történtek miatt egyértelmű hogy valami nincs rendben, így az amisch családba született, így a technológiával hadilábon álló, magának való férfi kénytelen lesz belemerülni a technológiával túltömött, lélektelen és mocskos Berlin neonfényes forgatagába, hogy megtalálja szerelmét.
Ebből a felütésből, az érdekes főszereplőből és a különleges helyszínből aztán bármi kisülhetne, és a rendező első két filmje után a néző várja is, hogy majd valami igazán megdöbbentő és maradandó élménnyel lesz gazdagabb. Kapunk aztán egy másik történetszálat is két, a városban bujkáló amerikai ex-katonával, illetve katonaorvossal, amiről kezdetben nem igazán lehet tudni, hogyan is kapcsolódik Leo nyomozásához, emiatt még inkább csak várjuk, hogy a sztori jól arcon töröljön minket. Aztán ezt meg is teszi, csak éppen nem úgy, ahogy azt vártuk és csak nézünk méltatlankodva, hogy most tényleg ennyi az egész? Ráadásul a film végi "nagy" felismerés a néző számára már jóval előbb nyilvánvaló lehet.
Attól még persze, hogy a sztori lapos, számtalan más dolog emelhetné a filmet a zsenialitást megcélzó magasságokba, meg aztán egy noirról van szó, és a műfajra amúgy is jellemező, hogy nem elsősorban az érdekes történettel hódít. Sokkal inkább a karakterekkel, azok motivációival, a helyszínnel és az atmoszférával. Csakhogy esetünkben ezekkel is akadnak problémák. Rögtön az első és legnagyobb az, hogy a jövőbeli, cyberpunk(nak tűnő) környezet semmilyen kapcsolatban nem áll a sztorival, melyet tényleg egy az egyben át lehetne helyezni akár napjaink Londonjába is, ahogyan azt Duncan Jones eredetileg elképzelte, anélkül, hogy bármi lényegeset változtatnánk rajta. Eképpen aztán nem is beszélhetünk igazán cyberpunk műről, a film csak a végén, és akkor is csak óvatosan és nagyon felületesen kapargatja meg ezt az amúgy érdekes sci-fi szubzsánert, méghozzá a művégtagokkal és szervekkel foglalkozó orvos ténykedésével. De ez tényleg semmi lényegit nem ad hozzá a történethez, nem befolyásolja annak alakulását.
A másik probléma az, hogy bár vannak jó és érdekes karakterek, jó színészek megformálásában, motivációik, és a köztük lévő kapcsolatrendszer gyakran homályba burkolózik, ami miatt maga a film is zavarossá, szétesővé válik, mindezt úgy, hogy közben egy faék egyszerűségű sztorit mesél el. Jó példa erre Paul Rudd, aki nagyon jó a totál kiismerhetetlen, lobbanékony, emiatt feszült pillanatokat hozó Cactus Bill szerepében, csak éppen lövésünk sincs, hogy a karakter miért olyan amilyen és egyáltalán miért teszi azt, amit. Emiatt aztán figurájának manírjai és a habitusa nem mutatnak túl az öncélúságon. Azért ilyen, hogy legyen egy ilyen karakter.
A látványvilággal különösebb gond nincs, de nem is estem tőle hanyatt, a koncepciós rajzok után itt is azért kicsit többet vártam volna, de összességében egészen látványos és hangulatos lett a jövőbeli Berlin, bár igazán nagy meglepetéssel nem szolgál. A legérdekesebb részlet talán a drónos ételkiszállítás, ami ugyan apróság, de tényleg ötletes. Azt azért meg kell jegyeznem, hogy félelmetes az, hogy ez a jövőkép már nagyon közel áll ahhoz, amiben jelenleg élünk, szóval nyilván nem is csodálkozunk már rá annyira ezekre a dolgokra.
(Korai koncepciós rajz, ami sajnos érdekesebb, mint a kész mű.)
Összegzésképp tehát, nem rossz film a Mute, de mondjuk a Holdnak - amire egyébként kikacsint párszor - a nyomába sem ér. Kicsit olyan érzésem volt a nézése közben, mintha egy sorozat indokolatlanul elnyújtott pilotja peregne előttem, amiben ugyan vannak zavaros dolgok, de érdekes lehetőségek is, amiket a későbbiekben majd nyilván kihasználnak. Viszont mivel ez nem valaminek a nyitánya, hanem egy kész, lezárt mű, így van bennem némi hiányérzet. Hiába tehát a hosszú felkészülés Duncan Jones új filmje nem jobb erős közepesnél. Kár, pedig nagyon vártam.
6/10
Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket a Facebookon és a Twitteren!
