Következő listánk témája mi más lehetne, mint a NŐ. A világ különböző pontjain számos problémával kell szembenézniük: a nyugati civilizációban a karrier és a gyerek összeegyeztetése; az egyre későbbi gyerekvállalás, a szingliség és az egyedüllét, míg a keleti népeknél a női jogok sárba tiprása és a nők elnyomása, az előre elrendezett házasságok a fő veszélyforrás rájuk nézve. A családon belüli erőszak pedig mindenhol szedi az áldozatait, függetlenül attól, hol élnek.

A mostani listán elsősorban olyan filmeket gyűjtöttem össze, amik ezeket a kérdéseket járják körül. Azonban olyan alkotások is helyet kaptak, amik a nők sokszínűségét mutatják be.

Válogatásom most is szubjektív.

Sült, zöld paradicsom (Fried Green Tomatoes, 1991)

Evelyn (Kathy Bates) férje nénikéjét megy meglátogatni az idősek otthonába, ahol beszélgetésbe elegyedik Ninnyvel (Jessica Tandy), az egyik lakóval. Az idős hölgy egy Amerika egyik déli államában játszódó történetbe kezd a két világháború közötti időből. Főszereplői két nő, akik egy szörnyű tragédia után lesznek nagyon jó barátnők, és egymás támaszai. Míg Ruth (Mary-Louise Parker) jól nevelt úrilány, addig Idgie (Mary Stuart Masterson) leginkább a szabadban, horgászva, pókerezve és férfiak között érzi magát jól. A szülővárosukban nyitnak egy kis fogadót, a törzsközönség életét erőszakos férjek, négerek és fehérek közötti ellentétek és emberölés tarkítják.

Közben a jelenben Evelyn próbálkozásait láthatjuk házassága felrázására és arra, hogy kicsit magabiztosabb legyen a hétköznapi életben.

A lista összeállításakor ez a film elsőként jutott eszembe. Kb. 8 éves lehettem, amikor először láttam, és emlékszem, mély nyomokat hagyott bennem a történet és a szereplők helyenként tragikus sorsa, a fehérek és a négerek közötti ellentétek, bár fiatal koromnál fogva nem fogtam föl, hogy ezek mennyire komoly problémák. A történet és a szereplők, a korszak nagyon könnyen megszerethető, a felszín alatt azonban nagyon is mély tragédiák húzódnak. Mindenkinek érdemes egyszer legalább megnéznie, ha pedig inkább olvasás párti valaki, akkor könyvben is elérhető.

Mustang (2015)

A 10 éves Lale (Günes Sensoy) szemszögéből elmesélt nyáron „minden egy csapásra változik meg”. Az ok pedig, aminek drasztikus következményei lesznek, ártatlan nyári játéknak tűnik: az öt lány együtt fürdik néhány fiú osztálytársával a hőségben. Ami a nyugati ember számára teljesen hétköznapi és elfogadható dolog, az ebben az Isten háta mögötti kis faluban, ahol évszázadok óta áll az idő, figyelmeztető jel. És ahogyan ilyen elmaradott helyeken lenni szokott, a tettet hamar a szájukra veszik a környékbeliek. A lányokat nevelő nagymama és nagybácsi előtt pedig nincs választási lehetőség – ha el akarják kerülni a botrányt, minél hamarabb ki kell házasítani a lányokat, akiknek innentől drasztikusan megváltozik az addigi életük. A bigott nevelőszülők megpróbálják betörni, engedelmességre kényszeríteni őket. Vagy megszoksz, vagy megszöksz – ez a két lehetőség áll csak a testvérek előtt. A tradíciókkal pedig nagyon nehéz felvenni a versenyt.

A film nemcsak az elévülő hagyományok és a modernitás kontrasztját állítja drámaian elénk, hanem a kamaszok lelkének minden rezdülésére is érzékenyen reagál. Deniz Gamze Ergüven elsőfilmes rendező filmje Franciaország jelöltje és a Saul fia legnagyobb vetélytársa volt az Oscaron a Legjobb idegen nyelvű film kategóriában.

Malala (He named me Malala, 2016) 

A legfiatalabb Nobel-békedíjas Malala Juszufzai, akinek a nők jogaiért való kiállását díjazták 2014-ben. Története 2012-ben lett közismert, amikor a pakisztáni Szvát-völgyben tálib szélsőségesek több lövéssel megsebesítették egy iskolabuszon. Ez a terület a tálibok fennhatósága alá került, ezek után bezárták a lányiskolákat, betiltották a zenét, a tévét, és a nők további jogait is korlátozták. Malala tiltakozásul kampányba kezdett az interneten, a nők oktatáshoz való jogának szószólója lett. A 2012-es támadásban egy golyó az agyához közel találta el a fejét, az orvosok nem nagyon bíztak a felgyógyulásában. Ez azonban szerencsére megtörtént, családjával most már Angliában élve küzd tovább.

Az Oscar-díjas Davis Guggenheim dokumentumfilmjének köszönhetően megismerkedünk Malala és családja Pakisztánban töltött éveivel, korabeli rádió- és videofelvételeknek köszönhetően pedig a tálibok uralmának árnyoldalaival is szembesülhetünk; a családja támogatásával láthatjuk aktivistaként és hétköznapi tini lányként is. A múltban történt események nagy részét nagyon hangulatosra sikerült animációkon keresztül ismerjük meg, ami színesebbé teszi a filmet.

Gázláng (Gaslight, 1944)

A viktoriánus kori Angliában játszódó történet főhőse egy fiatalasszony (Ingrid Bergman), aki újdonsült férjével (Charles Boyer) gyerekkora színhelyére, elhunyt nagynénje házába költözik. Eleinte a fiatal házasok élete zökkenőmentesen csordogál, azonban egyre furcsább és szokatlanabb dolgok történnek a házban: tárgyak tűnnek el, majd fel, furcsa hangok hallatszanak, és ennek egyetlen tanúja csak a feleség. A férj egyre inkább úgy gondolja, hogy kedvesének elment az esze, és az esték múlásával úgy tűnik, hogy ez így is van. A történet végkimenetele és a rejtély kulcsa igazán megdöbbentően hat a szereplőkre és a nézőkre egyaránt.

Ingrid Bergman Oscar-díjat kapott ezért a szerepért; aki valaha is látta az ép eszének határára jutó fiatalasszonyként, az nehezen felejti. A film fekete-fehér és nem is mostani darab, azonban máig nézhető, sőt! Könnyen bemászik a bőrünk alá, szinte mi is átérezzük a magatehetetlen nő vívódásait, és nehezen tudjuk eldönteni, hogy mi a valóság és mi nem.

Volver (2006)

Egy család nőtagjai a főszereplők. Raimunda (Penélope Cruz) és Sole (Lola Duenas) szülőfalujából Madridba felköltöző testvérpár, akiknek az édesanyja (Carmen Maura) pár éve halt meg. Sole válása után egyedül él, Raimunda pedig egyedül neveli a lányát, Paulát (Yohana Cobo), a férjét nem sokszor látja. Egyik nap egy telefonhívásnak köszönhetően megtudják, hogy szeretett nagynénjük meghalt, azonban csak Sole tud elmenni a temetésre. A kis faluban azzal a hírrel szembesül, hogy a helyiek szerint az édesanyjuk szelleme viselte gondját haláláig a nénikéjüknek. Sole hitetlenkedve fogadja a dolgot, az igazság pedig nem sokáig várat magára. Az édesanya visszatérése azonban nem mindegyik testvérnek örömteli, hiszen Raimunda fiatalkorában megszakított vele minden kapcsolatot.

Pedro Almodóvar filmjének jelentése visszatérés, mely többféleképpen jelenik meg a történet során. A spanyol mester ezen alkotásában is kedvenc témája, a nők előtt tiszteleg. Főhősei mind egy szálig erős karakterek, akik férfiak nélkül kénytelenek helyt állni az életben, és csak egymás segítségére számíthatnak. Cruz alakításában egy temperamentumos anyát kapunk, aki nem ismeri a lehetetlen fogalmát, és ha kell, rövid idő alatt egy nagyobb csoportot is ebéddel tud kínálni, éjszaka pedig akár még egy hullát is eltüntet. A család támasza a problémamentes, rendszerezett Sole, aki ha kell, bármikor vigyáz unokahúgára, és az édesanyja is nála talál új otthonra „feltámadása” után.  Almodóvár egy komplex filmes tablót nyújt át a nőkről a nézőknek, ami egy végtelenül hangulatos óda a „gyengébbik” nemhez.

Thelma és Louise (1991)

Louise (Susan Sarandon) egy vendéglőben pincérnő, problémás magánélettel. Thelma-nak (Geena Davis) nyugodtabb az élete, és házasságban él. Egy nap, hogy kitörjenek a hétköznapok egyhangúságából, autókázni indulnak. Este viszont egy férfi megpróbálja Thelmát megerőszakolni, mire Louise közbelép és lepuffantja. Nincs más választásuk, elhajtanak az egyik motelhez, ahol Louise barátja, Jimmy (Michael Madsen) pénzt ad kölcsön nekik, amit egy szimpatikus stoppos srác (Brad Pitt) lenyúl. A költségeiket azonban fedezniük kell valamiből, választás hiányában rablással. Ezután pedig igazi autós üldözés kezdődik, a nyomukban a rendőrséggel és az FBI-jal.

Ridley Scott filmjének elkészülte óta nincs párja sem a feminista road movie alműfajában, sem a nők barátságának ábrázolásában. A címszereplők akaratlanul váltak feminista hősnőkké és törvényen kívüliekké. 1991-ben már nem számított forradalminak a nemi erőszak áldozatainak szemszögéből elmondani egy történetet, főszereplői viszont nem hagyományos eszközökkel szálltak szembe a hímsovinisztákkal. Ridley Scott műfajválasztása jó kis csavart adott az egésznek, hiszen főként férfiakhoz társítjuk az akciót és a road-moviet is. A téma manapság sem kevésbé aktuális, mint elkészültekor, filmtörténeti jelentősége pedig máig érezteti hatását.

Mad Max – A harag útja (Mad Max Fury Road, 2015)

Az emberiség fénykorának már rég vége, az ismert világ egy hatalmas sivatag. Az egyik utolsó, emberek lakta erődítmény diktátora Halhatlan Joe. Egy nap egyik katonája, Imperator Furiosa (Charlize Theron), megszökteti a férfi tenyészállatként fogvatartott feleségeit. Joe ezt nem hagyhatja annyiban, hajtóvadászatot indít a nők visszaszerzése miatt. Furiosának azonban nem várt szövetségese akad Max (Tom Hardy) személyében.

Furiosa alakjában megkaptuk a tavalyi év legerősebb filmes női karakterét. A történetben nagyon jól szembeállítható a férfiak és a nők uralta "világok" különbözősége: a nők földjén még a magok elvetése és a virág a fontos, ezzel szemben a férfiakén a minél nagyobb számú, elvakult és a fennhatóságuk alatt tartott egyének száma. George Miller pedig 70 éves kora ellenére egy olyan eszméletlen akció- és látványorgiával lepte meg a nézőket, ami után megnyaljuk mind a 10 ujjunk.

Az órák (The Hours, 2002)

Három helyszínen és időben követhetjük nyomon három nő életének egyetlen napját. A legkorábbi idősíkon Virginia Woolf (Nicole Kidman) írja legismertebb regényét, a Mrs. Dallowayt. Az ötvenes években Laura Brown (Julianne Moore), a vérbeli háziasszony épp ezt olvassa. A huszadik század végén pedig Clarissa (Meryl Streep) annak az író (Ed Harris) barátjának szervez partit, aki heccből mindig Mrs. Dallowaynek szólítja. Ezen a napon összeköti őket ez a meghatározó regény, ami a későbbiekben a velük történő dolgokra rányomja a bélyegét.

A történetszálakat jó pár kapocs köti össze. Mindegyikben jelen van az öngyilkosság, a regény. A film fő vonulata a mindennapok örömteli apróságai, amiktől szebb lesz az élet, de mindenhol jelen van a halál is. A Volverhez hasonlóan a férfiak itt sem kapnak hangsúlyos szerepet, mindhárom történet egy olyan nőről szól, aki kétségbeesetten keresi a helyét a saját életében. Megrendítő történet a női önállóságról és a szabadságról.

+1 Carter ügynök (Agent Carter, 2015-2016)

Peggy Carter a második világháborúban elveszítette szerelmét, Amerika kapitányt (az Amerika kapitány: Az első bosszúálló című film részletesen foglalkozik a témával). 1946-ot írunk, amikor a háborúból visszatérő férfiak hímsovinizmusa és a kor elvárásai miatt a Strategic Scientific Reserve-ben dolgozó főhősünk nem folytathatja tovább a kémkedést, titkárnői feladatokat kap inkább. Hiába volt nagyon jó a munkájában, nincs kitörési lehetősége.

Egyik este azonban egy régi barátja, Howard Stark (az ő fia lesz a későbbi Vasember) megkeresi, ugyanis valaki ellopta a találmányait, és fegyverként árulja őket a feketepiacon. Peggyt kéri fel, hogy szerezze vissza őket, ugyanis ha rossz kézbe kerülnek, irtózatos pusztítást végeznének.

Peggy Carter figurája könnyen megszerethető, a sorozat pedig remekül bemutatja, hogy a korszakban milyen nehézségekkel kellett szembenézniük a nőknek. Hiába voltak nagyon jók a munkájukban, a legtöbbjük a háború végeztével nem kapott lehetőséget arra, hogy tovább dolgozhasson ugyanabban a munkakörben. Nem csak azoknak ajánlott, akik szeretik a képregényeket, hiszen a készítők nagyszerűen eltalálták a kor hangulatát, és még izgalmas kalandokban is részünk lehet, nem is beszélve a néhány szerethető mellékkarakterről, akik nagyon jó párost alkotnak Peggyvel.

Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket a Facebookon és a Twitteren!