Ugyan túl volt már ekkora a csúcson a belga akciósztár, a 2004-es esztendőben mégis kapott valami szikrát a Halál nyomában című projektje. Mi több, egy meglepően pofás kis filmet rakott le nekünk az asztalra Van Damme és a stábja, ami ráadásul nem félt bevetni erőszakos és véres elemeket is a siker elérése érdekében.

Ben Archer egy bártulajdonos, aki olykor dolgozik az alvilágnak is. Egy nap viszont teljesen megváltozik az élete. Felesége, Cynthia életveszélyes ügybe keveredik. Felkarolja egy kínai kislány, Kim sorsát, akiről hamarosan kiderül, hogy az egyik kínai Triád főnökének a lánya. A nagyhatalmú kábítószercsempész nem is habozik, mindezt megtesz annak érdekében, hogy visszaszerezze a lányát. Cynthiát meggyilkolják, Ben haragja pedig elszabadul…

Mondanám, hogy bátor dolog volt új fába vágnia a fejszéjét Van Damme-nak, de ekkor már nem volt veszíteni valója. Egy tőle nem megszokott, sötét képi világgal és meglepően nagy drámai töltettel ellátott filmmel jelezte, hogy van még benne szusz. A Halál nyomában jó, sőt… akár még nagyobb durranás is lehetett volna, ha nem száll ki idő előtt az a Ringo Lam a rendezői székből, aki többek között olyan akciófilmekkel kápráztatta el a nézőket korábban, mint a Lángoló város, Lángoló börtön vagy éppen a Van Damme-os Mindhalálig. Lam dobbantott, mégpedig a producerekkel való összetűzése miatt. A film így rendező nélkül maradt, majd kisebb-nagyobb hercehurcát követően Philippe Martinez producer ült a rendezői székbe. A váltás meg is látszott a végeredményen…

Ugyanis a Halál nyomában többre volt hivatott. Mindamellett, hogy Van Damme is képes volt összeszedni magát erre a kalandra, illetve a történet is remek alapanyagnak bizonyult, amit ráadásul képesek voltak erőszakos, drámai és véres momentumokkal befűszerezni, minden adott lett volna ahhoz, hogy tökéletes végeredményt kapjunk. Viszont Martinez nem vérbeli rendező, így a film sem lett olyan, amilyennek lennie kellene. Nem találta a saját tempóját, nem álltak össze úgy a jelenetek, hogy azok olajozottan váltogassák egymást. Így pedig érződik az egészen, hogy hiába jó, hiába élvezhető, valami mégsem az igazi.

Van Damme hozta a kötelezőt, hiszen jól mutatott a kamerák előtt és látványosan tudta beverni az ellenség képét. Noha nem a legnagyobb cím a filmográfiájában, mégis a jobbak közé kell sorolni ezt a filmjét, így pedig aki esetleg még nem látta, annak kötelező alkotás a spárgakirálytól. 6,5/10