Noha a világ nagy része inkább Éhezők viadala lázban égett, Wes Ball, mikor 2014-ben adaptálta az Útvesztő címet viselő young-adult regényt, halkan elkezdte odasúgni a fülünkbe, hogy van itt egy másik széria is, amit érdemes lenne követni. Jól is indult a kaland, (második rész) ám így a harmadik epizód végére elfogyott minden értékelhető az alapötletből. Így végül kijelenthetjük, hogy: Bárcsak inkább maradtunk volna abba a fránya Útvesztőbe…
Thomasék lassan a küldetésük végéhez érnek. A háborújuk a Veszettel egyre könyörtelenebb, pláne, hogy már Teresa sincs az oldalukon. Hiába szeretne mindenki életeket menteni, a két oldal felfogása igencsak különböző. Az utolsó város falain belül van a megoldás, valamint Minho is…
Ball fejében valószínűleg ez egy jól működő, grandiózus mozi lett, ám abban a pillanatban, mikor ezt a vászonra kellett álmodnia, szétesett minden, és csak a hosszú, nagyszabású filmekhez köthető, hosszú játékidő maradt meg. Ugyanis a Halálkúra 140 perc tömény üresjárat, unalom és logikátlanság. Nincs már meg benne semmi abból az Útvesztőből, amit 2014-ben megkaptunk. A cselekmény össze-vissza ugrál, a karakterek üresebbek lettek, mint valaha, a dráma pedig erőltetett és sekélyes lett. Igazából nincs már kiért szorítani, nincs min izgulni, mert bár a forgatókönyv próbál rendre fordulatokkal operálni, a lehető legrosszabb időpontokban akar valami nagyot mutatni. Noha a film olykor-olykor képes meglehetősen felpörögni és az akciózást a lehető legnagyobb tempóra felkapcsolni, de mire azt éreznénk már, hogy „Wow!”, már ki is zökkenünk az egészből és visszasüllyedünk az unalmas mocsártengerbe.
Ball a korlátait elérte. Míg az első résszel képes volt egy meglehetősen szórakoztató alkotást lerakni az asztalra, addig itt a harmadik, végső epizódra elfogyott a szusz. Önismétlővé és érdektelenné vált Thomasék harca a Veszettel. Bármi történt, már csak legyinteni lehetett az egészre. Kár érte… buggyantak! 3,5/10
