A Netflix bombasikerén felbuzdulva számos stúdió jelentette be, hogy saját streaming-oldalt fog elindítani, ahol exkluzív tartalmaikkal várják majd az érdeklődőket. A lista egyik kiemelt tagja a DC - a Marvel melletti legnagyobb képregénykiadó is -, akik már tavaly ősszel megkezdték ezen törekvéseiket. A DC Universe a kiadó képregényein, korábbi filmes címein kívül saját gyártású animációs és élőszereplős címekkel próbálja magához csábítani a potenciális nézőket. Első ilyen címük a Titans volt, avagy a Tini Titánok szuperhős csapatának élőszereplős változata, ami a forgatási képek és előzetes megosztó fogadtatása ellenére kritikai siker lett, olyannyira, hogy már be is rendelték a második évadát. A Titánok sorozata különösebben nem keltette fel az érdeklődésem, nem úgy, mint a DC második élőszereplős próbálkozása, a Doom Patrol.
A Doom Patrol jelenlegi csapata a Titans első évadában mutatkozhatott be, hogy februárra már saját sorozatukban bizonyíthasson. Akikben (joggal) felmerül a kérdés, hogy ugyan mégis minek kellene még egy szuperhősös történet, azok nyugodtan konstatálhatják, hogy ugyanezt a kérdést maguk az írók is felteszik pont így, szó szerint. Válaszként pedig közel egy órányi kellemes szórakozással szolgálnak. A Doom Patrol ugyanis nem az Arrow/Flash/Supergirl tini-kompatibilis melodrámai vonalát erősíti, hanem komolyabb hangvétellel nyúlt az alapanyaghoz. Ugyanakkor nem esik a ló túloldalára, nincsen erőltetetten komor hangulat, amikor szükség van könnyedebb pillanatokra, akkor nyugodt szívvel viccelődik saját magán. A pilot alapján az arányok kifejezetten jók, a drámaibb eseményei a humor végett nem válnak túlzottan nyomasztóvá, viszont a poénok sem rontják el a történet mondanivalóját.
Azt, ami voltaképpen az X-Men lényege is: önmagunk elfogadása és elfogadtatása. A hasonlat nem véletlen, a Marvel mutánscsapata éppen a Doom Patrol sikerén felbuzdulva alakult meg, hogy aztán évekkel később a saját útját járja be. Hősei különböző tragédiák révén nyerték el szuperejüket, igazán egyikőjük sem született erre a küldetésre, a maguk módján igyekeznek nem teljesen tönkrevágni mindent. A sorozat humor oldalát egyelőre ez szolgáltatta, hogy a csapatuk még csak most formálódik, közel sem működik olyan sallangmentesen, ahogyan azt előzetesen várnánk tőlük. Ha minden igaz, a későbbiekben már inkább a szürreálisabbnál szürreálisabb feladataik adhatják majd meg az alaphangot ehhez. Ami biztos, a szereposztás nagyon kellemes, Timothy Dalton és a hosszú sikertelen évek után talán újra köztudatba visszatérő Brendan Fraser mellett számos olyan színész tűnik fel, aki korábban már bizonyított a TV-képernyőkön.
Bár még messze van az első szezon vége, a Doom Patrol egyelőre egy kellemes csalódás, jó karaktereket felvonultató kikapcsolódás, amely ügyesen ötvözi a sötétebb tónust a megmosolyogtató jelenetekkel, avagy pont olyan, amilyennek egy korrekt sorozatnak lennie kell. Ugyanakkor ahhoz, hogy igazán maradandóvá váljon, szükség lesz majd formabontóbb megoldásokra és fordulatosabb eseményekre is. Ha azok esetleg elmaradnak, szégyenkeznie akkor sem kell majd, lévén arra (az eddigiek alapján) bőven jó választás, hogy egy hosszú nap végén egy óra erejéig elszórakoztasson. 7,5/10
Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket a Facebookon és a Twitteren!
