Welcome back Chuck

Zachary Levi azon színészek közé tartozik, akit ha meglát az ember, azonnal ismerős lesz neki, de a neve…nos…honnan is…várjáááá…hm…cheejjj, pedig itt van a nyelvem hegyén. Valahogy így. Ám vannak olyanok is természetesen, akik azonnal rávágják, hogy hát ő az az ügyifogyi, folyton szerencsétlenkedő nerd gyerek a Chuck című sorozatból, akivel kapcsolatban a mai napig nem értjük, hogyan volt képes magába bolondítani Sarah Walkert (nem, nem a Texasi kopó lányát), alias Yvonne Strahovskit. Aki amellett, hogy gyönyörű, a tehetsége se elhanyagoltható. A Chuck ugyan egy kémvígjáték szerű sorozat volt, de a hölgyemény utána a Dexter valamint a Szolgálólány meséje sorozatokban bőven bizonyította, hogy több egy csinos pofinál, akibe mindenkikhm, szóval igen. Zachary Levi kapcsán egyébként érdemes még megemlíteni, hogy a való életben is nagy nerd, játszik és interjúkat is készít ilyen téren, többek között az új Tomb Raider széria színésznőjével, a magát Lara Croftot megformáló Camilla Luddingtonnal is elbeszélgetett pár éve. A lényeg, hogy már a bejelentés napján tudni lehetett, hogy bizony tökéletes lesz a szerepre, és nem is okozott csalódást. Én személy szerint nagyon örültem neki, mivel a Chuck sorozat óta nem nagyon láttam semmiben (még annyiban sem), így nekem már ez megadta az alap hype hangulatot.

Captain Sparkle Fingers kalandjai

A karakter eredetébe és abba, hogy honnan indult valamint miből lett az, ami, most nem szeretnék belemenni, mert hosszadalmas lenne, és jó pár oldal kitárgyalta már. Maradjunk a jelenlegi feldolgozásnál. A 14 éves Billy Batson (Asher Angel) még nagyon fiatalon került nevelőintézetbe, ahonnan rendre megszökött, és ezt a tevékenységét később a nevelőszülők kapcsán is rendszeresen űzte. Na nem azért, mert bántalmazták volna, hanem mert elhatározta, hogy megkeresi az anyukáját. Ám az élete 180%-os fordulatot vesz, amikor befogadja egy család, ahol már rengeteg más örökbefogadott gyerek van, akik mindegyike külön egyéniség. Ahogy az lenni szokott, most is csak a szökés gondolata foglalkoztatja, nem akar beilleszkedni a családba annak ellenére sem, hogy az egyik vele egykorú srác, Freddy Freeman (Jack Dylan Grazer) folyamatosan próbál vele barátkozni és próbálja nála elérni, hogy minél otthonosabban érezze magát. Ám a 180 fokos fordulat még sem emiatt következik be az életében, hanem egy különös, metrószerelvényes incidens miatt. Az egyik tanítási nap után, amikor a suli aktuális kemény arcai elől menekülvén felszáll a metróra, különös dolog történik. A szerelvény egy barlang szerű helyen áll meg, és a kijáratnál nem a csúnya, gonosz ellenőrbácsi várja, hogy jól megbüntesse, amiért nem volt jegye, hanem egy köpenyes, varázsbotos öreg fószer, aki azt mondja neki, hogy ő a kiválasztott. Ő az a tiszta lelkületű ember, akinek átadja a hatalmát abból a célból, hogy megvédje a világot a gonosztól ami, illetve aki olyan erőket akar elszabadítani, ami a világ pusztulásához vezet. Billynek, mivel nincs más választása, elfogadja eme feladatot, és ekkor kezdődik számára csak igazán a móka. Ehhez a mókához pedig semmi mást nem kell tennie, mint kimondania a varászló nevét.Rengeteg helyen futottam bele olyan jellemzésekbe illetve véleményekbe a filmmel kapcsolatban, hogy nem komolyan vehető és túl gyerekes. Bevallom őszintén értetlenül állok ezen kijelentések, más esetekben kifakadások előtt tekintve, hogy nem tartom jogosnak. A főszereplő egy 14 éves, fiatal, még naiv fiú, aki attól még, hogy egy varázsszó kimondására, hirtelen egy jóképű, sármos és izmos szuperhőssé változik, nem komolyodik meg. Nem fog azonnal Sötét Lovag szintű eszmefuttatásokat lefolytatni senkivel. Sőt. Ami sokak szerint nem komolyan vehető és gyerekes, az valójában a film legnagyobb és legerősebb fegyvere, ugyan is az alkotok hitelesen mutatják be, hogyan viselkedne, mihez is kezdene egy 14 éves srác, ha hasonló helyezte kerülne. Hát persze, hogy nagyrészt villogna a képességeivel és menőzne, hogy márpedig ő egy szuperhős, csodáljatok és imádjatok. Senkiből nem lenne azonnal Batman vagy Superman, aki reggeltől-estig a gonosszal harcol. A filmben remekül van érzékeltetve, hogy a hirtelen jött hatalom hatására Billy még inkább nem törődik semmivel és nem gondol bele a tettei következményeibe. Ő ezt egy hatalmas bulinak fogja fel és az se érdekli, ha közben mindenkivel összeveszik, hiszen ő a nagy Shazam, nem kell neki senki. Ám aztán amikor szembekerül a gonosszal, a gonosszal, aki nem csak a világot akarja elpusztítani, de az ő erejére is pályázik, bizony átírja az addigi forgatókönyvet. El kell gondolkoznia azon, hogy mi is van valójában a birtokában és mire is kellene első sorban használnia.
Ami engem a legjobban meglepett, hogy a film a vígjáték elemek mellett milyen jól használja a dramaturgiát, és mennyire szerethetővé tette szinte az összes karakterét. A család, akik örökbe fogadták Billy-t, imádnivalóak, jópofák és viccesek. Még a legkevesebb szerephez jutó, inkább csak a háttérben megbújó gyerkőc is az ember szívéhez nő. Amikor pedig a komolyságé a terep, nem válik hiteltelenné az összkép, bizony képes ilyen téren is erős jeleneteket produkálni a film. És bizony amikor kell, akkor takargatni se takargat semmit. Ki kell dobni valakit az ablakon hangos sikolyok közepette? Nem probléma. Nem rántják el a kamerát vagy vágják el a képet, nop. Mindent látunk. A filmben feltűnő szörny félék (direkt nem mondom kik ők) kellően félelmetesek és bizony ha megkívánják egy ártatlan ember feje búbját, hát bizony ott se takargatnak semmit. Meglepően bevállalós lett ilyen téren, az előzetesek alapján szinte egyátalán nem számítottam erre. Említettem már a gonoszt, Shazam ellenfelét, akit Mark Strong formál meg remekül. Mind a fizimiskája, mind a pillantása, mind a tettei kellően félelmetessé teszik és bizony elhiteti nem csak Billyvel, de bizony velünk nézőkkel is, hogy itt komoly a tét és több minden forog kockán pár mobiltelefon feltöltése, meg a bankautomata megcsapolásán kívül. Levi játékáról meg felesleges beszélni, mert adja magát. Ez az ember erre a szerepre született, lubickol benne. Már a puszta jelenléte mosolygásra ad okot. Ami még hatalmas dicséretet érdemel, az a zene és a látvány.

A zene azért, mert a klasszikus, régi Superman időkből idéz fel dallamokat és emiatt a nosztalgia mosoly jó párszor kiül az arcunkra. A látvány pedig azért érdemel meg egy kiadós vállverekedést, mivel az elég alacsony költségvetés okán félő volt, hogy a trükkök többsége kínosan fog festeni a nagy vásznon, de remekül megoldották a dolgokat, és véleményem szerint jobban néz ki ilyen téren, mint a több száz millióból gazdálkodó Justice Leauge film. Nem hat annyira műnek, annyira giccsesnek a látvány. Ha valamibe bele kellene kötnöm, akkor a túlnyújtottság érzése. Az utolsó, mindent eldöntő akció szerintem pöppet hosszabb lett a kelleténél, és úgy éreztem, ott picit jobban elszálltak a kelleténél egy-két a történéssel. Feszesebbre vágva, a kevesebb szerintem több lehetett volna. Valamint felmerült bennem a kérdés, hogy maga Shazam karaktere, hogyan is fog beleilleni bármibe is, amit a közeljövőben tervez a DC? Az odáig tiszta, hogy egy jó darabig mellőzni fogják a közös filmeket, de még is csak egy univerzum, amiből Shazam…nos…ha nem is teljesen, de azért eléggé kilóg. Nem igazán tudom elképzelni, hogy pl. az új felfogású Joker összefusson vele az utcán és…megküzdjenek. Bár egyelőre lehet kár belegondolni az ilyesféle dolgokba tekintve, hogy elég nagy a káosz a DC háza táján az elrontott stratégia miatt. De reménykedjünk benne, hogy a Shazam egy szép új kezdet első szelete és a jövőben sokkal átgondoltabb döntéseket hoznak majd az univerzumon belül.

Gyereknek lenni jó

Miért lett jó a Shazam? Mert őszinte. Mert van szíve és lelke. Mert amennyire idétlen és gyerekes, legalább annyira komolyan vehető és erős érzelmi töltettel rendelkezik. Megértem, ha valakinek nem jön be az a stílus amit képvisel, de ne keverjük össze a szezont a fazonnal. Ez nem egy Sötét Lovag szintű történet, ahhoz hasonlatos mélységű karakterekkel. Ez egy fun film, ami kellően vicces, kellően komolyan vehető és kellően szerethető. És számomra ez több, mint amit az előzetesektől vártam. Nem váltja meg a világot, de nem is azért készült, hogy ez tegye. A szíve viszont sokkal nagyobb, mint elsőre látszik. 8/10